Mágikus tízes Újpesten

Galéria !Vagy tíz éve voltam utoljára az újpesti jégpályán, Jászberény hokimeccsen. Persze akkor még szó sem volt csarnokról, az efféle úri huncutságokról akkortájt még nem álmodhattak az ottaniak. Ráadásul a világítás is „gyengélkedett”, így a meccset délben rendezték. A mieink kikaptak, (ez feledhető), ami viszont feledhetetlen: az egyik palánk előtt Hetler az UTE hátvédje neki akart ugrani Baginak. A berényi fiú viszont ügyesen kisiklott a kezei közül, ezzel életre szóló emléket okozva a pesti srácnak. Hetler ugyanis így lassítás nélkül zuhant a palánknak, és eltört a csuklója. Szerencsére ebcsont beforrt, és „Heti” azóta a válogatottat is megjárta. Nos a pécsiek elleni szombati rangadón Bagi ezúttal is jégre lépett, jól is játszott… De nemcsak ezért nyertünk 10-2-re.

Az amatőr bajnokságban idén már találkozott a két csapat, a mieink idegenben 7-1-re kaptak ki. Mindenkit fűtött hát a visszavágás vágya, és az már az első percek után nyilvánvaló volt, hogy nem lehet gond. Azóta ugyanis eltelt vagy két hónap, ami nagyon jót tett a mieinknek. Egyszerűen azért, mert folyamatosan edzettek, és ugye a hoki olyan, mint a kerékpározás: aki egyszer értett hozzá, az sosem feledi, legfeljebb fel kell eleveníteni a korábban tanultakat. Ez történt meg a „bandák” korábbi összecsapása óta. Már öt perc után kiderült, hogy mi vagyunk a jobbak, s ha a felsőbb akarat másként nem dönt, nyerünk. A felsőbb akaratot ezúttal egy csíkosba öltözött úr jelentette. Sajnos kori volt a lábán, és síp a kezében, ő volt játékvezető. Akár meg is említhetnénk a nevét, de felesleges. Nem igazán érdemes rá. A derék sípmester eldöntötte magában, hogy megkísérli kiegyenlíteni az erőviszonyokat azáltal, hogy folyamatosan emberhátrányban játszatja a mieinket. A részletekről később.

A kékmezes jászok már az elején jelezték, hogy ki a jobb. Gyorsabbak, erőszakosabba voltak ellenfelüknél. A fölényből a hetedik percben lett vezetés. Telek Gergő közelről pofozta a hálóba a korongot. Tíz perccel, és három-négy emberhátránnyal később egyenlítettek a pécsiek. A gól ugyan lesről esett, de spongya rá. Mindent nem láthatnak a bírók sem, ráadásul, mint tudjuk videójuk sincs.

Hogy a szünetre ne döntetlennel menjenek a csapatok Telek gondoskodott, aki a saját harmadában (emberhátrányban persze) csent el egy korongot, végigszáguldott a pályán, a kapust is elfektette, majd amikor már nem volt kit kicseleznie a gólvonal mögé passzolta a pakkot.

Azt azért jegyezzük meg, hogy a hátrányok kivédekezésében komoly szerepe volt Baranyinak. A berényi kapus mindent védett, amit lehetett, sőt időnként vetődéseket (lásd még: Robinzonád) is bemutatott, ami meglehetősen ritka ebben a sportágban. (Aki akarja, próbálja ki, milyen 25 kiló védőfelszereléssel ugrálni.)

Jól kezdtük a második játékrészt is, helyzet-helyzet helyzet után, amiből csak azért nem lett gól, mert kicsit túlszíneztük a játékot. Be is ordított a kispadról Bujdosó, hogy basszus, lőjetek már egy ronda gólt. Nekünk nem jött össze, a pécsieknek viszont igen. 2-2. Mondjuk ekkor éppen (miért nem vagyok meglepődve?) kettős előnyben voltak a vendégek. (Ők jöttek messzebbről, nevezzük őket így.)

A 16. percben azután Telek döntötte el, hogy kell neki a mesterhármas. A hajdan (a jászberényi jégkorszak utolsó aranyidőszakában) szupertehetségnek tartott fiú ahogy mondani szokás a Lövölde térről csipkézte ki a felső sarkot. (Tök jók ezek a sportos közhelyek, nem kell gondolkodni.) 3-2.
Innentől vége volt a pécsi lendületnek. A spori ugyan adta nekik az előnyöket ezután is, de már ez sem segített. A fiataljaink (Szabó-Telek-Gedei) úgy száguldoztak a nehézkes védők között, ahogy… (nem jut eszembe semmi hasonlat: nagyon). Szabó ráadásul cifrázta is. Botra kapta a korongot, körbekorizta a bekket ráadásul még apróbb tüskéket is elhelyezett a testükön. Szerintem titokban élvezte egy kicsit, hogy bosszanthatja őket. Tök jó, hogy itt vannak ezek a srácok, de én azért bevallom, szívesen látnám bármelyiküket valamelyik nagyobb csapatban. Életkoruk, tehetségük, erejük alapján az OB-1-ben lenne a helyük. (Jó, nyilván egy kicsit dolgozniuk kellene előtte, de…)

A harmad végén Németh Kornél lövése pattant ki Balázsról, a pécsiek portásáról, Farkas köszönte, és bekotorta. Az utolsó percben Gedei is feliratkozott a góllövők közé. Lágyan ellőtt korongja, szépen csendben vánszorgott a kapuba. 5-2.

A harmadik harmad alig kezdődött el, amikor Szajka lőtt egy nagy passzt Farkashoz, aki a harmad vonalról bombázta azt be.6-2.
A hetedik percben Treba kevergetett, majd a kapu előtt várakozó Szabóhoz játszott, aki oldott már meg ennél nehezebb feladatot is. 7-2. Fél perc múlva hasonló jelenet, de ezúttal Telek volt az ítéletvégrehajtó. 8-2.
Azután eljött az a perc, amikor már baromira utáltuk a bírót. Az egyik pécsi srác közelről, durván, és alattomosan taszította mellbe Szabados Imrét. „Eme bácsi” hanyatt esett, a fejét úgy ütötte a jégbe, hogy a lelátón is hallottuk a koppanást. Ezért a világ minden bírójánál minimum kétperces büntetés jár. Ennél a fószernél (hagyjuk a nevét, nem érdemli meg a reklámot) viszont egy mosolyt ért. Szerencsére az öreg harcos kobakja jól bírja…

A bosszú nemes volt, jött még két sakk-matt helyzet, és két berényi gól. A szerzők Farkas, és Szajka. 10-2 a vége, és sok mosoly. Megérdemeltük.

Utóirat: Farkas Tibi esküszik rá, hogy három gólt lőtt, az én nyilvántartásom szerint csak kettőt. Neki van igaza, nézzék el nekem, hogy elszámoltam valahol: annak idején csak hármasra érettségiztem matekból. Sőt, ha Porpáczy tanárnő nem korrepetált volna annyit az iskolában, apukám pedig otthon, talán még kettes sem lett volna…