[2]Galéria !Vagy tíz éve voltam utoljára az újpesti jégpályán, Jászberény hokimeccsen. Persze akkor még szó sem volt csarnokról, az efféle úri huncutságokról akkortájt még nem álmodhattak az ottaniak. Ráadásul a világítás is „gyengélkedett”, így a meccset délben rendezték. A mieink kikaptak, (ez feledhető), ami viszont feledhetetlen: az egyik palánk előtt Hetler az UTE hátvédje neki akart ugrani Baginak. A berényi fiú viszont ügyesen kisiklott a kezei közül, ezzel életre szóló emléket okozva a pesti srácnak. Hetler ugyanis így lassítás nélkül zuhant a palánknak, és eltört a csuklója. Szerencsére ebcsont beforrt, és „Heti” azóta a válogatottat is megjárta. Nos a pécsiek elleni szombati rangadón Bagi ezúttal is jégre lépett, jól is játszott… De nemcsak ezért nyertünk 10-2-re.
Az amatőr bajnokságban idén már találkozott a két csapat, a mieink idegenben 7-1-re kaptak ki. Mindenkit fűtött hát a visszavágás vágya, és az már az első percek után nyilvánvaló volt, hogy nem lehet gond. Azóta ugyanis eltelt vagy két hónap, ami nagyon jót tett a mieinknek. Egyszerűen azért, mert folyamatosan edzettek, és ugye a hoki olyan, mint a kerékpározás: aki egyszer értett hozzá, az sosem feledi, legfeljebb fel kell eleveníteni a korábban tanultakat. Ez történt meg a „bandák” korábbi összecsapása óta. Már öt perc után kiderült, hogy mi vagyunk a jobbak, s ha a felsőbb akarat másként nem dönt, nyerünk. A felsőbb akaratot ezúttal egy csíkosba öltözött úr jelentette. Sajnos kori volt a lábán, és síp a kezében, ő volt játékvezető. Akár meg is említhetnénk a nevét, de felesleges. Nem igazán érdemes rá. A derék sípmester eldöntötte magában, hogy megkísérli kiegyenlíteni az erőviszonyokat azáltal, hogy folyamatosan emberhátrányban játszatja a mieinket. A részletekről később.
A kékmezes jászok már az elején jelezték, hogy ki a jobb. Gyorsabbak, erőszakosabba voltak ellenfelüknél. A fölényből a hetedik percben lett vezetés. Telek Gergő közelről pofozta a hálóba a korongot. Tíz perccel, és három-négy emberhátránnyal később egyenlítettek a pécsiek. A gól ugyan lesről esett, de spongya rá. Mindent nem láthatnak a bírók sem, ráadásul, mint tudjuk videójuk sincs.
Hogy a szünetre ne döntetlennel menjenek a csapatok Telek gondoskodott, aki a saját harmadában (emberhátrányban persze) csent el egy korongot, végigszáguldott a pályán, a kapust is elfektette, majd amikor már nem volt kit kicseleznie a gólvonal mögé passzolta a pakkot.
Azt azért jegyezzük meg, hogy a hátrányok kivédekezésében komoly szerepe volt Baranyinak. A berényi kapus mindent védett, amit lehetett, sőt időnként vetődéseket (lásd még: Robinzonád) is bemutatott, ami meglehetősen ritka ebben a sportágban. (Aki akarja, próbálja ki, milyen 25 kiló védőfelszereléssel ugrálni.)
Jól kezdtük a második játékrészt is, helyzet-helyzet helyzet után, amiből csak azért nem lett gól, mert kicsit túlszíneztük a játékot. Be is ordított a kispadról Bujdosó, hogy basszus, lőjetek már egy ronda gólt. Nekünk nem jött össze, a pécsieknek viszont igen. 2-2. Mondjuk ekkor éppen (miért nem vagyok meglepődve?) kettős előnyben voltak a vendégek. (Ők jöttek messzebbről, nevezzük őket így.)
A 16. percben azután Telek döntötte el, hogy kell neki a mesterhármas. A hajdan (a jászberényi jégkorszak utolsó aranyidőszakában) szupertehetségnek tartott fiú ahogy mondani szokás a Lövölde térről csipkézte ki a felső sarkot. (Tök jók ezek a sportos közhelyek, nem kell gondolkodni.) 3-2.
Innentől vége volt a pécsi lendületnek. A spori ugyan adta nekik az előnyöket ezután is, de már ez sem segített. A fiataljaink (Szabó-Telek-Gedei) úgy száguldoztak a nehézkes védők között, ahogy… (nem jut eszembe semmi hasonlat: nagyon). Szabó ráadásul cifrázta is. Botra kapta a korongot, körbekorizta a bekket ráadásul még apróbb tüskéket is elhelyezett a testükön. Szerintem titokban élvezte egy kicsit, hogy bosszanthatja őket. Tök jó, hogy itt vannak ezek a srácok, de én azért bevallom, szívesen látnám bármelyiküket valamelyik nagyobb csapatban. Életkoruk, tehetségük, erejük alapján az OB-1-ben lenne a helyük. (Jó, nyilván egy kicsit dolgozniuk kellene előtte, de…)
A harmad végén Németh Kornél lövése pattant ki Balázsról, a pécsiek portásáról, Farkas köszönte, és bekotorta. Az utolsó percben Gedei is feliratkozott a góllövők közé. Lágyan ellőtt korongja, szépen csendben vánszorgott a kapuba. 5-2.
A harmadik harmad alig kezdődött el, amikor Szajka lőtt egy nagy passzt Farkashoz, aki a harmad vonalról bombázta azt be.6-2.
A hetedik percben Treba kevergetett, majd a kapu előtt várakozó Szabóhoz játszott, aki oldott már meg ennél nehezebb feladatot is. 7-2. Fél perc múlva hasonló jelenet, de ezúttal Telek volt az ítéletvégrehajtó. 8-2.
Azután eljött az a perc, amikor már baromira utáltuk a bírót. Az egyik pécsi srác közelről, durván, és alattomosan taszította mellbe Szabados Imrét. „Eme bácsi” hanyatt esett, a fejét úgy ütötte a jégbe, hogy a lelátón is hallottuk a koppanást. Ezért a világ minden bírójánál minimum kétperces büntetés jár. Ennél a fószernél (hagyjuk a nevét, nem érdemli meg a reklámot) viszont egy mosolyt ért. Szerencsére az öreg harcos kobakja jól bírja…
A bosszú nemes volt, jött még két sakk-matt helyzet, és két berényi gól. A szerzők Farkas, és Szajka. 10-2 a vége, és sok mosoly. Megérdemeltük.
Utóirat: Farkas Tibi esküszik rá, hogy három gólt lőtt, az én nyilvántartásom szerint csak kettőt. Neki van igaza, nézzék el nekem, hogy elszámoltam valahol: annak idején csak hármasra érettségiztem matekból. Sőt, ha Porpáczy tanárnő nem korrepetált volna annyit az iskolában, apukám pedig otthon, talán még kettes sem lett volna…