Van képem hozzá… Az a kegyetlen fehér fal

A Malom színház – tudom, hogy már nem ez a neve, de nekem azért továbbra is az marad – egy komolyabb lélegzetvételnyi szünetet követően múlt szombaton este ismét nekilendült egy rövid, de rendkívül intenzív periódusnak. És ahogy azt a visszatérő látogatók már megszokhatták ezúttal is egy meglehetősen „kemény„ táncszínházi előadással várta nézőit. Góbi Rita Fehér fal című koreográfiája nyitotta ezt a sorozatot.

Nagyon nehéz lenne szavakban röviden és autentikusan összefoglalni a látottakat, mert csupán a darabban megjelenő érzelmek, indulatok gesztusok felsorolása is jelentős terjedelmet igényelne az értelmezéséről és a „hátteret” adó remek zenéről nem is beszélve. Elég annyi, hogy az előadás végi taps után a látottak hatására alig-alig mozdultak a nézők és nem azért mert várták az utóbbi időkben megszokott beszélgetést – ami ezúttal sajnos elmaradt – mintsem azért, mert mindenkiben tovább dolgoztak a látott képek és mozdulatsorok. Ha valaki többet szeretne tudni a darabról természetesen vannak részletesebb beszámolók értékelések a világhálón bőven…

Én ezúttal inkább megmaradok a saját eszközömnél… a fotókra kattintva a galériában megnézhetők az én "emlékképeim" erről az előadásról.