Jobbik: Csak a földdel együtt tarthatjuk meg önrendelkezésünket

Adósak vagyunk Budai Lóránt önkormányzati képviselő aktuális képviselői beszámolójának összefoglalójával, melyre szokás szerint egy lakossági fórum keretében került sor. A Jobbik helyi képviselője ezúttal Hegedűsné Kovács Enikőt (országgyűlési képviselőt, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság tagját) hívta meg, hogy azért bepillanthassunk az országos politika útvesztőibe is.

Mielőtt azonban átadta volna neki a szót, az elmúlt időszak helyi történéseinek rövid összefoglalóját hallhattuk a jászberényi elnöktől. Erre most bővebben azért nem térünk ki, mert tartalma nagyrészt megegyezett azzal, melyről nemrég megtartott sajtótájékoztatója kapcsán mi is beszámoltunk Önöknek.

A helyi kérdések után országos vizekre kalauzolt minket a szót átvevő Hegedűsné, aki előtte azért nem hagyta ki a kínálkozó alkalmat és az elhangzandók pontos rögzítésére kérte fel a Demokratikus Koalíció jelen lévő tagját, a későbbi esetleges sajtóperek elkerülése végett. Semleges néző számára kissé fölösleges és nem úriasszonyhoz illő mondat volt, de a politika szabályai szerint a hazai pályán ez pontot ér, így nem csoda, ha a képviselőnő sem tudott a lehetőségnek ellenállni.

Hegedűsné Kovács EnikőA lényegi rész azonban sokkal fontosabb volt. Hegedűsné a közelgő nemzeti ünnepünk kapcsán felvetette a kérdést: hogyan is lehet ilyenkor nemzeti büszkeséget érezni, hogyan ünnepeljünk tiszta szívből, mikor a nagyvilág úgy néz ránk, mint egy bóvli, leértékelt országra, amely semmit sem ér, le van minősítve…
Szomorú és felháborító – mondta Hegedűsné, aki jelezte: ennek ellenére a manhattani toronyházakban üldögélő minősítő cégek és „cimboráik” pontosan tudják, hogy ha van hely, ahová érdemes befektetni, az bizony Magyarország. Nem véletlen, hogy az ország területének már több mint egytizede nincs magyar kézben és ebben nincs benne a zsebszerződésekkel eljátszott terület, melyről még megközelítő adatok sincsenek…

A föld, a magyar föld - amely önrendelkezésünk alapja – az, amelyre vágynak. Az ár ugyan most még nem ott van ahol a valódi érték, de hamarosan bőven ott lesz és ezt ők, ott nagyon jól tudják. Sajnos sokkal jobban, mint mi…

Folyamatos vagyonvesztésben vagyunk – mondta a képviselőnő, majd példaként felhozta a fővárosi agglomerációt, ahol több száz hektárt szereztek meg befektetők mezőgazdasági területek átminősítésével, belterületbe vonásával, hogy sport és rekreációs céllal például golfpálya legyen belőle. Persze – mondta - nem túl sok golfpálya látható arrafelé, de az igazi cél nem is ez. Az ilyen minősítésű területekhez ugyanis már külföldiek is hozzájuthatnak, s azokon már lehet épület is, nem sok, de néhány oktatási, lakó, kereskedelmi vagy szolgáltatási célt szolgáló intézmény mindenképp. Máshol hogy is hívják az ilyen zárt, városokhoz közeli, de önellátó életformát folytató területeket? – tette fel a kérdést Hegedűsné, de nem várt a megfejtésre és mondta is a választ: kibucnak…. Ezek a beruházások - még ha áttéteken keresztül is - 95 százalékban izraeli érdekeltséget tartalmaznak. És ezeket az információkat nyugodtan tessék fenyegetésként értelmezni… - mondta a képviselőnő, aki ostorozta az ilyen beruházásokhoz asszisztáló önkormányzatokat is.

A Darányi tervet megemlítve elmondta, az sajnos csak a szlogenek szintjén jelenik meg, Felháborító és a Jobbik követeli, hogy vonják vissza az olyan pályázatokat, ahol a csókosok több ezer hektárat kaphattak meg. A kormánynak figyelembe kellene vennie, mi az ami az ország érdekeit szolgálja…

Az önrendelkezésünket csakis akkor nyerhetjük vissza, ha újra minden négyzetcentiméter a miénk lesz a honban. Ez az első lépés. Utána a vízkincs és a korábban elprivatizált és elrabolt ingatlanvagyon visszaszerzése következik…

- Ma egy olyan pénzügyi környezet vesz körül, amely irreális gazdaságra épül, mint a mesebeli béka, aki ökör akart lenni és felfújta magát. Csak annak tudjuk mi lett a vége. A „ha kevés a pénzed - dolgozz többet” sehova sem vezet, mert a multiknál robotoló magyarok már nem tudnak többet dolgozni, nem is szabad ebbe az irányba továbbmenni – jelentette ki Hegedűsné, de egy másik irányt azért mutatott:

- Ne adja az Isten - mondta, de el kell képzelni egy olyan világot, mikor nem szabad abban gondolkodni, kinek mennyi a fizetése – mert nem biztos, hogy lesz. Nekünk magyaroknak fel kell ismerni a testvért egymásban, azt, hogy hogyan tudjuk segíteni egymást. A megmaradás kis köreit kell létrehozni, ezek a kis közösségek tudják majd megmenteni az országot. Egy kis háztáji vagy bármi, ami az önellátást biztosítja… Meg kell tudni magunknak termelni a dolgokat. Egyikünk az egyiket, másikunk a másikat…Ez az egyetlen kiút….-mondta a képviselőnő. - A közös együttműködés alapja az kell, hogy legyen, hogy megvédjük magunkat – akár életünk feláldozása árán is. Mindannyian gárdistákká - őrzőkké - kell lennünk. Az egész országra kell vigyáznunk és akkor - adja az Isten – lehet egy sokkal szebb magyar jövő!