Lakossági fórum

Nagy András alpolgármester önkormányzati képviselőként tartott lakossági fórumot a Belvárosi Általános Iskola Székely Mihály tagintézményében, ahol a tanterem padjai szokás szerint szépen megteltek érdeklődőkkel. A képviselő fórumain a teltház nem ritka, így Nagy András nem is lepődött meg. Legalábbis addig, míg meg nem érkezett Gedei József polgármester úr, aki ez esetben mint választókerületi lakos jött el a rendezvényre. No ha már így esett, került neki is egy szék, így helyet foglalt a tábla előtt a meghívott vendégek (Dr .Szabó Tamás, Szatmári Antalné, Molnár Tamás, Lányi László és Tamás Zoltán) sorába. A sors szeszélye folytán épp mindenkori kedvenc vitapartnere, Tamás Zoltán mellé telepedett le, ami jó választásnak bizonyult, hiszen az est folyamán láthatóan jól érezték magukat és gyakran össze-össze hajoltak az adott témáról néhány szót váltani. A baráti mosolyból persze máris finom élcelődés lett, mihelyst az egyikük a másikat is érintő tárgyban szólalt épp fel.

A fórum amúgy a szokásos kerékvágásban zötyögött tovább. Nagy András tanárurasan kézben tartotta az események folyását. Ha kellett bátorított, ha kellett tovább adta a szót. Így is bő három órán át tartott az eszmecsere a lakosok és a város vezetői között.

Elsőként Dr. Szabó Tamás – aki most kórházigazgatóként volt jelen – beszélt az intézmény általános helyzetéről, elmondva: azt a színvonalat, ami egy ilyen kórháztól elvárható, a Szent Erzsébet kórház teljesíti. Bár a kormányzati intézkedések miatt finanszírozási nehézségekkel kell szembe nézniük, mindenki közös érdeke, hogy ez az intézmény megmaradjon. A jászságiaknak érezniük kell, hogy ezt a kórházat akkor is értékként kell kezelni, ha nem beteg az ember. Mint elmondta, másfél éve járnak már egy olyan úton, mely előbb utóbb az ország többi kórháza számára is járandó lesz. Rá kell ugyanis ébredni, hogy az egységes kórházműködtetés a magántőke számára nem kifizetődő – ebbe több helyen bele is buktak.
A végső cél az, hogy a felvállalható feladatokat minél magasabb színvonalon teljesítsék, míg az esetben, ha valamit nem tudnak felvállalni, megfelelően módon tudják továbbküldeni a beteget.

Több kérdés is felmerült a padsorokból. Érdeklődtek arról, hogy amelyik kórház nem veszteséges, az hogyan csinálja? Gedei József arról szeretett volna hallani, hogy lesz-e várólista még ez esetben is, mikor az önkormányzat biztosítja a hiányzó pénzösszegeket? Volt, aki a létező, ám mégsem üzemelő CT berendezésről érdeklődött…

Dr.Szabó Tamás elmondta: a felmerülő igények 85%-ra kaptak csak finanszírozást, idén pedig további 15%-al csökkent a támogatásuk. Ezért mondtak le a területen kívüli sürgősségi ellátásról, melyről konzultáltak a házi orvosokkal, mentősökkel, akik ezt a mintegy 15-20 százaléknyi, nem ide tartozó beteget máshova irányítják, nem Jászberénybe. A várólistát nem tudják kiküszöbölni teljesen, hiszen emberi és gépi kapacitás miatt mindig is lesz torlódás. Ilyen például a reumatológia is. Sajnos ennyire futja a központi támogatásból.

A CT gépre a napokban beadott 1,6 milliárdos pályázat lehet a megoldás, hiszen az OEP egyelőre nem ad rá keretet. Az igazgató szerint, ha nem lenne ilyen komoly a helyzet, nevetségesnek is mondhatnánk, hogy egy sok-sok milliós készülék már nyolc éve csak porfogó, megfelelő szakember híján. És ha már a szakemberekről esett szó, közülük sokan vannak olyanok, akikhez – mivel hiányszakmáról van szó – csak aranyáron juthatnak hozzá. Ez pedig további mínuszokat teremt – mondta Dr.Szabó Tamás, aki végül egy órán át állta a sarat.

A következő meghívottat úgy konferálta fel Nagy András, hogy elmesélte: a választások eredményeitől függően az elmúlt 16 év alatt számos bizottsági elnök, intézményvezető váltotta egymást a fórumain, a szociális ügyekben azonban mindig ugyanaz volt a vendége az évek alatt – és az is kétségtelen, hogy ő a legszebb köztük - mutatta be a lovagias alpolgármester Szatmári Antalnét.

A képviselő asszony a szociális alapellátásokról, a kötelező és nem kötelező önkormányzati feladatokról tájékoztatta a hallgatóságot. Szó volt a város 196 bérlakásával kapcsolatban felmerülő problémákról, az ott felhalmozódott sok kinnlevőségről éppúgy, mint a fiatal házasoknak ajánlandó „Fecske-lakásokról” is. Többen is hozzászóltak a jászladányi szociális otthon kérdéséhez, melynek fenntartásáról az általános álláspont szerint rég le kellett volna mondania Jászberénynek.
A bizottsági elnök asszony – ahogy ígérte - valóban rövidebbre fogta mint a kórházigazgató úr, bár a különbség nüansznyi volt – vagy már csak én fáradtam…

Pedig még csak most jött el Tamás Zoltán ideje, aki Lányi László városüzemeltetési irodavezető segítségével a folyamatban lévő és a közeljövőben megvalósuló projekteket ismertette. Természetesen hallhattunk a főtéri rekonstrukcióról, a buszöblökről óvodacentrumról, csapadékvíz elvezetésről – melyekre most csak azért nem térünk ki, mert ezekről az elmúlt időszakokban többször tájékoztattuk olvasóinkat. Mint ahogy arról is szót ejtettünk már, hogy többek között a hosszadalmas közbeszerzési eljárásoknak köszönhetően valósulnak meg hosszú idő alatt a beruházások. Ezeken pedig - a szigorú feltétel rendszer miatt - csak elvétve vesznek részt helyi pályázók.

A beruházásokkal kapcsolatosan többször megszólalt Dr. Gedei József polgármester úr is. Persze nem mindenben értett egyet Tamás Zoltánnal, de most sem történt semmi más, mint hogy a felek azokon a helyeken kerestek egymás felszólalásaiban és munkásságában fogáspontot, melyeket jó érzékkel mindig megtalálnak a másikon. Ezeket azonban mindazok, akik egy kicsit is ismerik a kettejük több-kevesebb vitriollal átitatott kapcsolatát, már jól ismerik.

Abban gondolom nincs vita köztük, hogy szükség van arra a 11 térfigyelő kamerára ( három már régebben üzemel közülük) melyek hamarosan vigyáznak a város biztonságára. A rendszerben ugyanakkor némi homokszemnek tűnik, hogy a rendőrségen pillanatnyilag nincs lehetőség arra, hogy 24 órában figyeljék a kamerák képeit.

A városfejlesztési bizottság elnökénél is szóba került a csapadékvíz elvezetés problémája, mely – mint a fórum végén elhangzó lakossági kérdésekből kiderült – az utak állapota mellett leginkább foglalkoztatja a környék lakóit. Itt a legfőbb gond, hogy amíg a külső csapadékvíz elvezető rendszer nem épül meg, addig a város belső területein maximum az egyik utcából a másikba tudják terelni a vizet.

A körzethez (is) tartozó Bajnok utcával kapcsolatban többen kifogásolták, hogy bár szerepelt a közelmúltban lezajlott útfelújítási beruházásban, annak csak a Érparthoz közeli része újult meg, míg a belvároshoz közelebbi szakaszán áldatlan állapotok uralkodnak.

Nagy András – tudván, hogy fölösleges lenne magyarázkodni – úriember módjára bevallotta: ezt bizony elnézte, hiszen a terveken szerepelő utcanevek láttán megnyugodva, bátran igérte annakidején az utca lakóinak, hogy megkapják az új utat, ám ő is csak mostanában szembesült vele, hogy a kivitelezés csak az út egy szakaszára szólt. Figyelmetlenségéért megkövette a hallgatóságot, és szent céljának nevezte a helyzet mihamarabbi orvoslását. A közönség megértőnek tűnt az önkritikát látva, ám hogy nem feledkeznek meg az ígéretről, egy barátságosnak tűnő „Szavadon fogunk”- bekiabálással is megerősítette a publikum egyik tagja.

A fórum közönsége jó két és fél óra múlva akkor kezdett el apadni, mikor egy polgár belekzdett a Neszűr kérdésének taglalásába. Ez pillanatnyilag nem a kerület húsába vágott, így többen elmentek. Akik ott maradtak, azok viszont azt kérték, Nagy András kezdeményezze egy ezzel kapcsolatos városi fórum összehívását, hiszen ez nemcsak az ebben a kerületben lakókat érinti, hanem az egész várost. Ebben maradtak.

Mire a kerületben felmerülő minden kérdésre megszületett a válasz, már bő három órája tartott a fórum. Ennyi pedig még a közélet iránt különösen érdeklődő polgároknak is bőven elég volt.