Büdös, meg ragad, meg elég gusztustalan... – de a miénk…

Még ha más dobta is el. Mert onnantól, hogy kiröppent a kézből, már nincs gazdája. Azaz dehogy nincs. Mi vagyunk azok, mindannyian. Az már bizony a miénk… Ha nem is mindenkit zavar. Még jó hogy vannak, akiket igen.

Közel ezerötszázan – nagyrészt gyerekek - szedték a szemetet szombaton délelőtt Jászberényben, csatlakozva az országos „TeSzedd” elnevezésű programhoz. A képeken látható lelkes berényi diákokkal együtt ezen a napon kis hazánkban a hírek szerint 160 ezren ragadtak kesztyűt és szemeteszsákot, hogy megtisztítsák környezetüket. Szedték a szemetet, az eldobott papírzacskót, a félrepöccentett csikket, vagy azt, ami az egykor titkon az erdő szélére rejtett szemeteszsák tartalmából megmaradt.

Mert mindig vannak, akiknek véletlenül kiesik a kezéből ez meg az, vagy kiröppen a kocsiablakukból valami… Aztán vagy elfedi az idő meg széthordja a szél, vagy – néha, nagyon néha… – jönnek, akik hajlandóak némi időt és energiát áldozni arra, hogy összeszedjék. Jelen esetben mintegy három tonnát. Az azért szép kis mennyiség. Gombócból is sok, ahogy szokták mondani, nemhogy papírgalacsinból, üdítős dobozból meg döglöttmacskafarokból…

Ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy a városnak e téren is vannak bőven tartalékai. Nemcsak lelkes szemétgyűjtőkből, de szemétből is. Nem vagyok ugyanis biztos benne, hogy egy kis idő - akár egy hét - múlva nem lehetne összeszedni ugyanezt a mennyiséget. Pár méterre a piactól - a szerkesztőség előtti sövényből kiszemezgetve az aktuális lángospapír adagot és más göngyölegeket - egy-két zsáknyival én is hozzá tudok járulni. Még ha más dobta is el.