„A néphagyományok tartanak meg bennünket sajátosan magyarnak. Ha ápolásukkal felhagyunk, megszűnünk magyarok lenni, elszakítjuk azokat a kötelékeket, amelyek testvéreinkhez kötnek bennünket, gyökértelenül állunk a világban… A magyar tánc jövő sorsa mindenesetre a magyar fiatalság kezébe van letéve. Ha megismerkedik ősei tánckincsével, s tudatosan megszereti, soha többé el nem hagyja értéktelen idegen holmiért.” (Molnár István: Magyar Tánchagyományok – Budapest 1947.) A fenti gondolatok 65 év elteltével is aktuálisan, frissen szólnak hozzánk. >