Rövidre vágva

Nagyon úgy néz ki, ennyi volt. Február 4-én kifut az utolsó tekercs a Lehel Filmszínház vetítőgépéből, és aznap este végleg bezár a város egyetlen mozija.
Pillanatnyilag ugyanis ez a helyzet, hiszen a mai napig nem született megegyezés a jászberényi mozit üzemeltető vállalkozó és az épület tulajdonosa, az önkormányzat között.

***

Tavaly, az utolsó önkormányzati ülésen a testület elé került a kérdés, ugyanis Baranyi Béla, aki 11 éve üzemelteti a mozit, jelezte, hogy 2009-től az eddigi feltételek mellett nem tudja tovább folytatni a vetítéseket. Havi nettó négyszázezer forint támogatást kért a képviselőktől, - ennyi kellene, hogy továbbra is működőképes legyen a jászberényi mozi. A testület néhány szavazat híján elvetette a támogatást, így Baranyi Béla úgy döntött, hogy – a januári hónapot egy esetleges megegyezésnek időt adva még bevállalja – de februártól visszaadja a városnak az épületet. Az meg csináljon vele, amit akar. Üzemeltesse tovább, vagy adja ki másnak- vagy zárja be. A helyzet azonban az, hogy nincs igazán jó megoldás.
Azért arra az esetre, ha mégis bezárnák, utoljára még szétnéztünk egy kicsit...

Kora délután van még csak, de meglepetésemre három négy fiatal áll az ajtóban. Én azt hiszem a moziműsort böngészik, de mint kiderült csak a szemerkélő esős elől húzódtak be a beugróba. Mikor Béla, a mozis megjön, szépen el is ballagnak, hogy odaférjünk a bejárati ajtóhoz. Az épület amúgy kívül-belül nagyon is rendben van. Nyilván nem mérhető egy multiplex kialakításához, de felújítva minden, talán csak belül, az emeletre felvezető lépcsőn látom még ugyanazt a követ, melyen a hetvenes években, a vasárnapi matinékkor felrohantam.

A város, mikor a kilencvenes évek első felében odaadta a lepukkant épületet egy szolnoki vállalkozásnak, a húsz éves- tulajdonképpen ingyenes - használatért a mozi felújítását kapta cserébe. A szolnokiakat azóta Baranyi Béla kivásárolta a megállapodásból, sőt az utóbbi évben már egy jelképes bérleti díjat is fizetett. Nyilván ő sem azért csinálta tizenegy éven át, mert rossz üzlet volt. Mondja is, hogy nem panaszkodni akar, még a mostani helyzet ellenére sem. Az épület egyes részeit tovább tudta adni albérlőknek, saját vállalkozása is itt kapott helyet. Volt tehát haszna, ugyanakkor ölt is bele pénzt. Jobb napokon a pályázati pénzeket költötte a mozira, szűkebb időkben egyéb bevételeiből fizette a rezsit is.


- Három évben, összesen12 millió forint körül nyertünk pályázatokat, abból csináltuk meg nagyon sok mindent - mondja. A három pályázatból egyszer én, kétszer az Önkormányzat állta az önerőt – ez utóbbi összesen kb. két és félmillióra rúg. Az elmúlt tizenöt évben nagyjából ennyibe került a városnak a mozi.
Most meg, - ezt már mi tesszük hozzá - a havi nettó 400 ezres kérést figyelembe véve, egy év alatt közel hatmillióba. Ebből a szemszögből nézve valóban plusz tehernek tűnhet a képviselők egy részének.

Lubickolás a film világában

Merre tovább? Csak a varázslat segít...Az épület köztudottan fürdő volt egykor, annyira sosem tudták átalakítani, hogy teljesen eltűnjenek a régi építészeti jegyek. Legszembetűnőbb példája ennek a nagyterem, amely – talán az országban egyedülállóan, igen különös adottságokkal bír. Csak közbevetésként írom ide: belépéskor itt azért még érezni azt a jellegzetes mozi szagot – ha értik mire gondolok. De a lényeg: valószínű, nincs még egy mozi, ahol a nézőtér csokornyakkendő alakú, azaz középen összeszűkül, majd újra szétnyílik, illetve – ha ez még nem lenne elég, minden irányból középre lejt. Mintha egy lefolyó lenne a közepén. Valószínűleg még ez is fürdő örökség. Ráadásul az erkélyt tartó oszlopok a nézőtér ülései közé ékelődnek.

- Nem nagyon lehet másra használni, mint mozira – magyarázza gondjait Béla. Pedig mondják, nem csak filmvetítéseket kellene itt tartani. Igen ám, de színpadot a vászon alá-elé nem tehetek, mert egy megfelelő színpad mérethez a földszinti nézőtérből kellene elvenni jó pár sort, ám az erkélyről úgysem látszana. Azt is nehéz lenne kivitelezni, hogy a szereplők ne a színpad oldalán, a nézők előtt öltözzenek, vagy jöjjenek le a színpadról egy-egy jelenetük végén. Nincsenek kiszolgáló helyiségek. Hova tenném őket?

Pedig - mint az most már bebizonyosodott - csak moziként, életképtelen a hely. Pénze meg nincs a vállalkozónak, hogy fejlesszen. Ha néha volt egy kicsi, azon vett székeket a nagyterembe, vetítőgépet, vásznat… És eljött az idő, mikor már nem futotta – nemhogy fejlesztésekre, de a rezsi fizetésére sem.

- Most tél előtt sikerült visszaköttetnem a fűtést, addig az előző év tartozásai miatt nem volt gázunk. A mostani számlákat megint csak tolnám magam előtt, de kifizetni már biztos nem tudnám. Sajnálom, de ha nem kapok a várostól valamiféle támogatást, abba fogom hagyni.

Arra a provokatív kérdésre, hogy ebben a multiplexes világban mekkora közönségszámot produkált a Lehel Filmszínház, azt feleli nagy csodálkozásomra, hogy vannak vetítések, ahol száz fölött van a nézőszám. De azért azt is hozzáteszi, van, hogy senki sem jön be. Évente így is jó tízezer néző jár ide. Egy ekkora városnak azért szüksége van egy ilyen jellegű helyre, nem?- kérdez vissza. De.

Csapdahelyzet?

Béla tehát kiszáll. Vagy - ha az önkormányzat átveszi az üzemeltetést, esetleg másnak továbbadja annak jogát-, szívesen segíti a mozi működését egy meghatározott díjazás ellenében.
A szakítással ugyanakkor nemcsak Béla szívén esne seb, aki 11 év után érthetően nehezen válik meg attól, amibe szívét-lelkét-pénzét beletette, bizony a város is nehéz döntés elé nézne.
Vagy saját maga üzemelteti – pár alkalmazottal – a mozit,(akik ugye megint pénzbe kerülnek) vagy kiadja valakinek az épületet, aki vállalja a mozi üzemeltetését – és tegyük mindjárt hozzá, a MOZIÉT, mert a pályázaton elnyert pénzek felhasználásakor kikötötték, hogy a beruházások után bizonyos ideig az épületnek moziként kell üzemelnie. Különben súlyos milliókat kell visszafizetni. Addig még van vagy három év hátra.

- A mozi üzemeltetéséhez végzettség, szakmai regisztráció kell. Ez a pályázatokon való részvételek feltétele is. Berényben nem tudok más ilyen emberről, az meg hogy valaki az ország másik részéből ezért idejöjjön… - hát nem hiszem. Nem tartom horribilis összegnek amit kérek, ráadásul úgy, hogy közben az önkormányzati intézményeknek, iskoláknak, óvodáknak alkalom adtán ingyen vállalnám a vetítést. A gyerekek szívesen megnézik a kötelező olvasmányokat is, szeretnek moziba járni, de ha ezt pénzbe kerülne nekik, sokan nem tudnának eljönni. Ezt is felkínáltam azon az ülésen, ahol elutasítottak.

Az utolsó ráfordítás. Béla nem tud többet áldozni mozira.

- A gyerekek ezeket otthon, vagy az iskolában megnézik dvd-n - mondjuk erre mi.

- Igen ezzel érveltek egyes képviselők is. Hogy úgyis megnézik az iskolákban kivetítőn. Legalább hivatalos helyen ne mondanának ilyet. Bármilyen film nyilvános vetítése ugyanis - ha nem csak otthon a család nézi, hanem iskolában, kocsmában, bárhol levetítik - az bizony büntetendő. Nyilván mindenhol ezt csinálják, de - és ez nem érdem, csak állapot - Jászberényben én vagyok az egyetlen, illetve a mozi terme az, ahol hivatalosan nyilvános vetítést lehet folytatni.

Ezzel az érvvel nyilván nem lehet sok támogatást kicsikarni. Baranyi Béla is tudja ezt. Egy-két nap, és eljön az idő, hogy a februári műsor filmjeit meg kellene rendelni. Béla nem fogja.
Ebben, a haladékként még végigvetített hónapban sem történt semmi. A város részéről senki nem kereste meg, hogy ha ebben a formában nem is, de akkor másképp…

Így viszont nem lesz sehogy… Ma legalábbis ez az állapot. A mozi emeletén már gyűlnek a papírdobozok. Béla csomagol. Február negyedikén még befűzi a Valami Amerika 2-t. Aztán ha vége, leoltja a villanyt és bezárja a kaput.

Az önkormányzat meg biztosan kitalál valamit.

Nem tudom… De nemsokára őket is megkérdezzük.