A téma az utcán hever, avagy kis magyar „szemétológia”

Van egy közismert mondás mely szerint „a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte”. Az én változatomban – egy kis módosítással – ez így hangzik; „a szemét úton-útfélen hever, csak le kellene hajolni érte”.

És amiért tollhegyre tűzöm ezt a témát az csak részben „személyes érintettség”. Országunkat is jellemző jelenségről írok, mikor azt állítom, hogy szemetes egy ország vagyunk. Régen még a „tsikos” és a „gulasch” országa voltunk, mára azonban nagyot változott az „országimázs”. Sajnos nem csak én látom ezt így, mert aki a „Lajtán túlról” látogat hozzánk annak is első benyomási közé tartozik ez a nem éppen büszkeségre okot adó tény.

A jászberényi fenyveserdő aljában...

Mikor pedig ezekről a szemét dolgainkról írok midig „ihletet” ad kicsiny berényközeli fenyves erdőm, melyet városunk potensebb ifjúsága találkahelyül használ, amit még nem is vennék zokon, hiszen én is voltam valamikor fiatal, de ami a „légyott” után a „tetthelyen” marad az igazán nem tekinthető egy fenyves erdő szerves részeként.

Cigarettacsikkek tömkelege, üres italos üvegek, műagyag palackok, pizzás dobozok és egyéb szexuális kellékek „megfáradt” maradványai színesítik a palettát. Ehhez járul még „méltó” körítés gyanánt az a néhány utánfutónyi szemétkupac is melyekkel szintén jászberényi polgártársaim „örvendeztetnek” meg példaértékű rendszerességgel. /Így válik átokká a tulajdon./ Olyan ez a szerencsétlen néhány hektárnyi erdő, mint az a bizonyos állatorvosi ló. A környezetszennyezés szinte valamennyi látványos válfaja fellelhető benne.

Idén jó lesz a sörtermés...

Sajnálatos módon az emberiségnek egy bizonyos része szereti a „problémát” a szőnyeg alá söpörni. Ami az udvarukon még szemét címszó alatt fut, az a közterületen, más birtokán landolva enyhébb megítélés alá esik. Bizony mondom, az évenkénti egy-két alkalommal, nagy csinnadrattával beharangozott szemétgyűjtő kampány csak amolyan „parasztvakítás”. A valódi megoldás kulcsa a szemléletmódunk gyökeres megváltoztatásában rejlene.

Fű alatt...

Szerény véleményem szerint a hulladék nem csak akkor „veszélyes” ha az közvetlenül az élő természetet veszélyezteti, hanem bizony akkor is veszélyforrás, ha az, az emberek esztétikai érzékét irritálja. Igaz, ez már inkább filozófiai, mint vaskalapos, szakmai megközelítése a témának. Egy szónak is száz a vége szemetes egy ország vagyunk, és bizony ránk férne már egy mindenre kiterjedő „nagytakarítás”. Addig is maradnak a „szemétgyűjtögető kampányaink” és várjuk a következő tavaszt, a mindent jótékonyan eltakaró zöld leplet, a megújulást . . .

Szórád Sándor
ökológus