Itt a tavasz

Galéria!Nem kellett se kordon, se detektoros kapu az érkezőknek, nem vették el a gyerekek almáját, a kismamák cumisüvegét, nehogy megtámadjanak vele valakit. És senki sem szorongatott a hóna alatt tojástartót... Békességben, tisztességgel ünnepelte Jászberény az 1848-as szabadságharc és forradalom kitörésének 161. évfordulóját.
Sütött a nap, szaladgáltak a gyerekek, néhányan már egy könnyebb kiskabátot is megkockáztattak. Hiába, itt a tavasz. Talán a jó időnek tudható be, hogy nagyon sokan gondolták úgy, érdemes egy kis sétát tenni a ’48-as emlékműhöz és a Petőfi szoborhoz, hogy együtt ünnepeljünk. A másik ok pedig az lehetett, hogy a városi műsor mindenkori készítői az utóbbi egy-két évben sikeresen túlléptek azon, hogy a műsorukat a sulikönyvtárból kihozott „Hogyan tudjuk le az ünnepi műsort gyorsan és fájdalommentesen” típusú könyvek alapján állítsák össze.

Ezúttal a Gróf Apponyi Albert Általános Iskola tanulói és pedagógusai voltak azok, akiknek köszönhetően, - a kötelező ünnepi beszéd után - egy színvonalas, élvezhető műsort láthatott Jászberény ünnepelni vágyó közönsége.

Mikor a műsor véget ért, a koszorúk mögött szépen elfoglalták helyüket a szervezetek és intézmények képviselői, akik között régi ismerősök is éppúgy feltűntek, mint „elsőkoszorús” közéleti szereplők. Az előbbiek sorába tartozott városunk volt polgármestere. Magyar Levente Cserta Istvánné képviselő asszonnyal kettesben az SZDSZ képviseletében (rossz nyelvek szerint így tulajdonképpen kivonult az egész helyi szervezet…) helyezett el koszorút a talapzaton. Most jelent meg először városi eseményen a Jobbik, akik szintén a koszorúzók sorában voltak, csakúgy, mint a Magyarok Szövetsége elnevezésű szervezet képviselői. Ők aztán valóban a semmiből bukkantak fel itt a városban, legalábbis hangjukat nem hallatták eddig.

Aki nyitott szemmel álldogált még egy apróságot észrevehetett. Nem koszorúzott az MDF. Helyesebben Szentesi Mihály, a párt helyi zászlóvivője, aki a nehéz években is a vállán vitte a helyi szervezetet, most az Ifjúsági Demokrata Fórum képviselőivel együtt hajtott fejet a hősök emléke előtt. Itt bizony valami történni fog, - mondták volna többen… De mivel egyelőre senki nem tudott semmit, inkább hallgattak. Nem úgy az a férfi, aki az MSZP koszorúzása alatt hangos szóval kérte számon a párt képviselőin, hogy mi jogon helyezik el a koszorúikat. Pár mondat után azonban csendben maradt, így már a szocialistákat a sorban követő Munkáspárt képviselőit sem vonta kérdőre.

Ennél nagyobb zűrzavar nem is történ a délelőtt folyamán, az ünnepség befejeztével mindenki sietett, ki-ki a saját dolgára. Volt aki a Fehértói temetőbe vette az irányt, ahol a Városvédők szerveztek egy megemlékezést, volt akit már a vasárnapi ebéd gondolata vonzott haza. Kis idő múlva már csak néhány kisgyerekes szülő sétált a téren. A gyerekek még ide-oda pakolgatták a kis papírzászlókat a szobrok tövében, anyuék, apuék meg csendben elővették az almát vagy a cumisüveget – épp mit kért egy-egy csemete, utána meg élvezték a napsütést. Hiába, itt a tavasz.