Kovács Attila: ”Rajtunk nem fog múlni!”

Ha valaki nem volt ott a helyszínen, videótárunkban (jobbra a kis képre kattintva) megtekintheti a berényi kosarasok múlt heti Magyar Kupa mérkőzését. Az izgalmas meccs pillanatait érdemes utólag is végigkísérni, ám Horváth Balázs fiai számára ez már múltidő. A remek helytállást követően ők már újabb feladatok előtt állnak.

Mészárosék azóta már Kecskeméten is pályára léptek, ahol nagy küzdelemben hatpontos győzelmet arattak: Kecskeméti Főiskola – Jászberényi KSE 88-94. A bajnokság eddig lejátszott fordulói alapján egyértelműnek tűnik, hogy az egyik legnagyobb esélye az NB I./B bajnokság megnyerésére a Jászberényi Kosárlabda SE-nek van. Az alapszakasz egyik legfontosabb találkozójára éppen pénteken este, hazai környezetben kerül sor.

Az ellenfélben a Keleti-csoport egyik élgárdáját, a szintén feljutásban reménykedő szegedi Dél-Konstrukt-SZTE-Szedeák együttesét tisztelhetjük.

A meccset megelőzően ezúttal Kovács Attilát ismerhetik meg a jászberényi sportbarátok, aki – egyévnyi szegedi kitérőt követően – tavaly nyáron tért vissza városunkba.

- Közismert rólad, hogy vajdasági születésű vagy. Hogyan kerültél kapcsolatba a kosárlabdával, s milyen út vezetett Magyarországra?

-Igen, a szerbiai Pancsova számít a szülő –és lakóhelyemnek, s iskoláskoromban kerültem kapcsolatba a kosárlabdával. Már fiatalon is kiemelkedtem a többiek közül a magasságommal, s annak ellenére, hogy talán egyesekben felmerülhetett ennek a lehetősége, sosem volt ellenségeskedés a magyar és a szerb gyerekek között. Csak az számított, hogy játszhassunk! A kezdeti lelkesedésem nagyrészt annak köszönhető, hogy sok nagy tudású edzővel dolgozhattam együtt, s az egyik mesterem közbenjárásával Magyarországon folytathattam a pályafutásomat. Hajnal László segítségével a PEKOSI csapatában szerepelhettem, s ezzel párhuzamosan a tanulmányaimat is folytattam: idegenvezetőnek tanultam.

-Gondolom, igen nagy változást jelentett egy új országba való költözés. Az elmúlt évek alapján jól rálátsz: mekkora és milyen jellegű különbségek jellemzőek a szerb és a magyar kosárlabda között?

-Igen, olyannyira nagy a különbség a két ország kosárlabda-kultúrája között, hogy azt szinte össze sem lehet hasonlítani. A szerbek számára sokkal központibb kérdés a kosár, s ahogy Magyarországot a tízmillió szövetségi kapitány országának tekintik a labdarúgást tekintve, úgy Szerbiában a kosárlabda számít nemzeti sportágnak. Otthon lényegesen több fiatal kezd el kosarazni, s éppen ezért csak a legtehetségesebbek, illetve legkitartóbbak képesek a kiemelkedésre. Szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült továbblépnem, de tudom, hogy mindig van hová fejlődni. Én e szerint cselekszem.

-Említetted, hogy első magyarországi klubod a PEKOSI volt. Első szezonodat követően hogyan alakult a pályafutásod, melyek voltak karriered további állomásai?

-Az első, PEKOSI-nál töltött szezonomat követte még egy, azonban ekkor Jászberényben is szerepeltem. Ez azért volt lehetséges, mert a két csapat nem egy osztályban szerepelt. Ezt követően szerepeltem Budaörsön, Szegeden, majd a most futó idénytől ismét itt szerepelek Berényben.

-Azt hiszem, mondhatom, hogy újbóli jászberényi szerepvállalásodat a város összes sportbarátja örömmel fogadta! Említetted, hogy korábban is játszottál a JKSE-ben. Mit lehet arról tudni, hogy az előző bajnokságot követően hogyan került szóba a visszaigazolásod?

-Első körben Drahos Gáborral beszéltem, aki elmondta nekem, hogy egy kifejezetten erős gárda van kialakulóban Jászberényben, s ő személy szerint örülne, ha ehhez a közösséghez én is hozzátartoznék. Bár a magam részéről könnyen elképzelhetőnek tartottam már ekkor is, hogy visszatérek Jászberénybe, mivel természetesen az átigazolásokról nem Gábor dönt, megtörtént a kapcsolatfelvétel Nagy Józseffel, az egyesület elnökével. S minek köszönhetően gyorsan kiderült, hasonló elképzeléseink vannak a folytatást illetően, gyorsan egymás tenyerébe csaptunk. Az ezt követő eseményeket tekintve pedig ismerős a történet.

-Gondolom, van összehasonlítási alapod az első, Berényben töltött időszakodat és a most futó szezont tekintve. Mennyiben volt más egy, már valamennyire ismerős csapathoz visszatérni, s mi számít számodra a legnagyobb változásnak?

-Nagyon megkönnyítette a dolgomat, hogy többeket ismertem a jelenlegi keretből, de akikkel korábban nem szerepeltem együtt, ők is rendkívül segítőkészek és barátságosak voltak velem, ezzel is megkönnyítve az amúgy sem túl körülményes beilleszkedésemet. A leglényegesebb változásnak azt tartom, hogy amikor eldőlt, hogy visszatérek a JKSE-hez, tudtam, hogy számunkra a bajnoki cím kivívása lesz a célunk – a korábbiakkal ellentétben. Ez természetesen abszolút nem zavart, sőt az ilyen feladat az, ami igazán motivál. Bízom benne, hogy sikerül elérnünk a kitűzött célt, s ezzel örömet szerezni a jászberényi szurkolóknak!

-Ezzel kapcsolatos lenne az utolsó kérdésem. Milyen elképzeléseid vannak hosszú- és rövidtávon? Elképzelhetőnek tartod, hogy Jászberényben telepedj le?

-Elsősorban mindent megteszek, s persze tesz az egész csapat is annak érdekében, hogy a bajnokság végén mi álljunk a dobogó tetején. Mindenképpen örömmel töltene el, ha már a következő idényben az NB I./A-ban szerepelne a JKSE, azonban ha ez esetleg nem jönne össze, akkor is, ha rajtam múlik, kitartok a csapat mellett. Ebből azt hiszem, az is kiderül, hogy hosszútávon tervezek a városban, vagyis el tudom képzelni, hogy itt telepedjek le. Előtte azonban lehetőleg nyerjük meg a bajnokságot! Rajtunk, játékosokon nem fog múlni, mi mindent meg fogunk tenni a siker érdekében!