Kincs

Talán mindegyikünk életében akad olyan pedagógus – főleg ha korban minél távolabb kerülünk az iskolapadok koptatásától – akiről azt mondjuk: kemény volt, féltük-tiszteltük, de büszkék vagyunk rá, hogy ott lehettünk az óráin. Feri bácsi, Farkas Ferenc tanár úr ilyen. Ha végiglapozza képzeletbeli osztálykönyvét, melyben több ezer, tízezer tanuló neve ott szerepel, valószínűleg a Kormos név a „Szakmai kudarcaim” fejezetben szerepel, ugyanakkor a magam részéről kevés szakmailag felkészültebb, tiszteletreméltóbb embert ismerek Tanár úrnál. Így, lassan harminc év távlatából, ez talán már nem tűnik hízelgésnek… - azt a kollokviumi elégtelent már amúgy is kijavítottam, a nulla morfémáról meg úgysem tudom a mai napig megmondani, hogy mi is az tulajdonképpen.

No nem is én tartottam előadást a Magyar Nyelv Napja tiszteletére rendezett megemlékezésen…

Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át, a magyart államnyelvvé tevő törvény 1844-es elfogadásának dátumát. Ez alkalomból a jászberényi könyvtárban tartottak összejövetelt, ahol az intézményt igazgató Nagy Nikolett bevezetője után Juhász Dániel alpolgármester szólt pár szót a magyar nyelvről, nemzeti kincsünk legfontosabb részéről, mely hét évszázad távlatából is érthetően cseng, de a mai kor legmodernebb követelményeinek is képes megfelelni.

Egy ilyen jeles alkalomkor pedig kézenfekvő volt, hogy a nyelv egyik legavatottabb jászsági szakértőjét, őrzőjét és kutatóját kérik fel, hogy tartson egy rövid előadást szűkebb pátriánk nyelvjárásáról.

A könyvtár kamaraterme ezúttal teljesen megtelt, Farkas tanár úr hallgatóságában ott voltak a mai középiskolások, ott voltak, azok, akiket a hatvanas években tanított gimnáziumi tanárként, de egykori főiskolai tanítványai, kollégái is.

És mind csüngtünk az ajkán.

Mert – ha nem szeretnénk, hogy a közönség finoman elbóbiskoljon - nyelvről beszélni így kell, ahogy Tanár úr tette. A rövid idő persze csak arra volt jó, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a jászföld nyelvjárásából, de az a fél óra egyben volt nyelvtan, történelem, honismeret és néprajz óra… Igen, a szavak varázslatos erdejében így kell rendet vágni, a hallgatóságot így kell a székhez szegezni, az „enyhe” nyolcvan év kincseinek egy részét így kell átadni nekik.

Farkas tanár úrnak hála, a magyar nyelv napját jelentőségéhez méltó módon sikerült megünnepelni.