Táplálék testnek és léleknek

Így dúdolgattam én, gyermekhittel, bátran, a 2009-es év szép karácsonyában - szálltak fel Ady kissé aktualizált sorai a Sün Sámuel óvodások szederszín ajkairól. Valószínű, hogy mikor szegények gyakorolták a műsort, melyet a város Mindenki Karácsonyán terveztek előadni, nem számítottak ilyen időjárásra, hiszen akkor biztosan letudták volna egy rövid karácsonyi dalocskával az egészet. A szombat délelőtt azonban cudar hideggel köszöntött Jászberényre, és jócskán mínuszokat mutatott a hőmérő még akkor is, mikor az ovisok a Nagytemplomnál felállított betlehem melletti apró színpadra léptek.

Képek a Galériában!Becsületükre legyen mondva, hogy – bár Szűz Máriának és a három királyoknak is pirosra fagyott az orra – tisztességgel végigcsinálták a műsort. A közönség nem csak azért tapsolt, hogy ne fázzon a tenyere. És ugyanez volt a helyzet a Belvárosi Általános Iskola Székely Mihály tagozatának diákjaival is, akik furulyaszóval, és karácsonyi dalokkal szórakoztatták az összegyűlteket. Ha végig gondoljuk, mínuszban milyen lehet a furulyán pakolászni az ujjunkat, bizony minden elismerés a gyerekeké.

A Szociális és Vallásügyi bizottság által szervezett Mindenki Karácsonyán Szatmári Antalné a bizottság elnöke köszöntötte a hideg ellenére is szép számban összegyűlt kicsiket és nagyokat, majd dr. Medvegy János apát úr szólt néhány szót arról, hogy nemcsak a testnek, de a léleknek is meg kell adni ami jár. Erre pedig mi is lehetne alkalmasabb, mint Advent időszaka és a Karácsony. Az apát úr rövidre fogott, lélekmelengető beszéde után azért ott és akkor, mégiscsak a test gondozásának jutott nagyobb szerep, hiszen némi forralt bor, forró tea, no meg pogácsa, szaloncukor és narancs várta a templom melletti asztalnál a térre érkezőket.

Volt is keletje mindennek. A gyerekek és felnőttek nagy része türelmesen várta, hogy megvendégeljék. Jutott mindenkinek a finomságokból, egyeseknek többször is, hiszen volt, aki kétpercenként nyújtotta a kezét, hogy még vinne a testvérének. Persze a három számjegyűre duzzadt rokonság az asztalok mögött álló hölgyeknek is gyanús lett előbb utóbb, már csak azért is, mert durva hiba az embernek ilyenkor rikító narancssárga sapkával felhívni magára a figyelmet, másrészt az sem válik előnyére, ha a „kérek szépen” helyett, az „adjon még” a hívó szó.

Így vagy úgy, végül minden földi jó elfogyott, s azt meg csak reméljük, hogy apát úr szavainak szellemében, a test mellett talán a lélek is felmelegedett egy kicsit.S ha így volt, azt kívánjuk, tartson sokáig.