Becsületbeli ügy

Felmosó készlet, cipőpucoló szett, gerincmasszírozó labdacs, művirág, bizsu, háztartási kütyük, falon bukfencező pókember. Keresztmetszet az idei Jász Expo kínálatából. Az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen, abban azonban biztos: tavaly óta – pedig akkor még válság sehol sem volt - leszálló ágban van a Jász Expó. Tulajdonképpen a szemünk láttára csapódik a földbe.

Valahol a szervezők is tudhatják ezt, Fejér Andor a Megyei Közgyűlés elnöke és Gedei József Jászberény polgármestere szintúgy. Utóbbiaknak azonban annyival nehezebb volt a feladatuk, hogy beszédet kellett mondaniuk a péntek délelőtti megnyitón. Temetni mégsem jöhettek, dicsérni meg nem volt mit, - fogalmazzunk úgy, tulajdonképpen siratóbeszédek voltak ezek, egy cseppnyi kis „azért a jövőben reméljük jobb lesz, köszönjük annak, aki addig is kitart” című kincstári optimizmussal megspékelve. A válság .. – hangzott el többször is – meg a gazdasági helyzet.

Ez bizony így igaz, ám a Jász Expo intézménye már tavaly is erősen recsegett, ropogott, aki ott volt látta. A nagyobb cégek – például az Electrolux, a Bosch, több autókereskedés – akik azért valamennyire legitimmé tették, az amúgy a televíziós ajánlatokban látható árukkal megtűzdelt vásárt, már a múlt évben elhagyták a hajót - idén az OTP standját se láttam. Üres helyeket a csarnok közepén viszont annál inkább. Ha azóta benépesültek, elnézést kérek, de a megnyitó napján három is ott árválkodott, az összhatást erősen rontva. Lehet, hogy a szervezők úgy voltak vele, hogy az utolsó pillanatban hátha betoppan valaki, s milyen jó lesz, ha akad neki hely. Hát akire vártak, az vagy nagyon messziről jön, vagy el se indult, mert a kék szőnyegek szomorúan ásítoztak, pont a legfrekventáltabb helyeken.

A megnyitóbeszédeket diszkrét, húsz – harmincméteres távolságból hallgató, nem túl nagyszámú közönség megtudhatta: ez egy becsületbeli expo, hiszen senki sem azért szervezte és jött el, mert ez megéri neki. Karitatív eseményen még ülne is ez a megállapítás, egy, a gazdasági életet reprezentáló rendezvényen talán furcsán hangzik. Az is elhangzott, hogy a megyében már ez az egyetlen ilyen jellegű rendezvény, a többit nem sikerült idén megrendezni. Ilyen szempontból végül is örülhetünk, mert a Jászság azért ismét kitett magáért, a szervezők itt még egy tető alá tudtak hozni pár helyi vállalkozást, akik nyilván nem kevés részvételi díjért még a nehéz időkben is próbálnak a víz színén maradni és megmutatni magukat. Kár, hogy a megjelentek jó része az országot végigutazó, milyenszuperezéshakettőtveszbelőleadokmellémégegyet árus, akiknek sűrűjében a környékbeli cégek eltűntek. Nyilván a rendező Comp-expo sem ellensége saját zsebének, aki fizetni akar hagy jöjjön, de amikor egy kiállításon minden második standon ilyesmibe botlik az ember…

Szóval nem tetszett nekem ez a vásár. Annak ellenére, hogy a környékbeli cégek - vagy például a szervezők által díjazott Jász Múzeum lelkes csapata - kitettek magukért. Nem is rajtuk múlott, hogy a rossz szájízzel sétál ki az ember a Bercsényi úti iskola épületéből.
Csak egyszerűen nem volt kedvem maradni. Nem volt miért maradni. No nem azért, mert a Teleshopból otthon már megrendeltem minden kütyüt és itt nem tudtak újat mutatni. Egyszerűen – talán kimondom mások helyett is – ez az expo így, ebben a formában, inkább gyász, mint jász. Tetszhalott. Könyörgöm, ha valaki tud, leheljen életet bele.

Na persze attól nem kell félni, hogy nem jönnek el az emberek (már a megnyitó előtt óriási tömeg volt az Erzsébet kórház ingyenes szűrésein) elvégre ez is egy családi program. Ki lehet jönni a családdal. És talán egyszer, apuka kezét fogva eljön az a kislány is, aki kimondja hangosan is, amit titokban mindenki tud. A király meztelen!