Van képem hozzá… A ciklon neve Bori

Ha valakinek nem volt elég a csütörtök és péntek esti zene-dózis, az semmi esetre sem akarta kihagyni Péterfy Bori & Love Band szombat esti Fehér éjszakák című koncertjét. Viszont, ha nem készült fel az estére bizony komoly meglepetés érte. Bori akár egy ciklon csapott le a többszáz fős közönségére… kárt ugyan nem tett bennünk, de azért ennek az estének a nyomai sokunkban megmaradnak.

Lépjünk túl a tekintélyes családfáján, mert az önmagában úgy sem szolgálna magyarázatul annak az eszeveszett energiának, amivel énekelt és lakta be a színpadot és egyes esetekben a nézőteret is. Valamikor színésznőként indult – igaz már ott sem a kommersz szerepek hozták lázba – majd majd a színészi munka mellet együttest alapított. Hogy már akkor sem a popularitást kereste, ezt első csapatának neve is jelzi – Amorf ördögök – később Péterfy Bori Love band. Eleinte zenéjük rétegzene volt, de különösebb reklám nélkül lassan megérkeztek a hazai zenei élet fő sodrába. És az évek során számottevő rajongó táborra tett szert.

Mivel a közönség egy része ismerte pályafutását, másik része pedig csupán csak érdeklődött zenéje után, így mindenki szabadon tette ki magát annak a „megpróbáltatásnak” amely a Bori által keltett „ciklon” jelentett számunkra. Arról itt most nem szólnék részletesen, hogy a sodró zene mögött komoly emésztést kívánó remek szövegek is húzódnak – ami a családfát nézve nem is csoda. Bevallom a zene hatása alatt és a fotózással elfoglalva én csak a koncert utáni napokban ültem neki és hallgattam meg a számokat újra. Ott minden olyan összefogott és energikus volt, hogy ember legyen a talpán, aki minden részletre figyelt… beértük azzal, hogy a lehető legtöbbet fogadjunk magunkba. A többi ráér holnap…

Tényleg olyan volt, mint aki átélt egy igazi ciklont…

Ebben az állapotban, akinek volt még energiája a koncert után átmehetett a szigetre és folytatta a hagyományos tűzugrással, moldvai tánccal, majd hajnal hasadtáig a Yoko-féle diszkóval… Én éjjel egy órakor feladtam…

A szerencse ismét összehozott Gémesi Balázs barátommal és így ezúttal is egy „tandem” sorozat látható a képre kattintva a galériában. Biztos vagyok benne, hogy érdekes látvány, ahogy két különböző korosztály meglehetősen eltérően gondolkozó tagja tudósít ugyanazon az eseményről…

Ezzel befejeződött az első sorban zenei csemegékre kihegyezett képes tudósítás sorozat a Zagyvaparty Fesztiválról, Ha valakinek a kenyérkereső munkája nem az újságírás, az kénytelen válogatni, még akkor is, ha tudja számos remek programról marad le - hogy csak egyet, a vasárnapi főzőversenyt említsek... Én annak is örültem, amire eljuthattam....