Április 9. –Reviczky Gyula

jbo, v, 2009-04-19 17:59

1855-ben ezen a napon született Reviczky Gyula, magyar költő, író.

A főnemes Reviczky család sarjaként, házasságon és örökségen kívüli gyermekként született. Hogy megéljen, tanítónak szegődött úri családokhoz, később Budapesten újságírói állást kapott. Fordítással is foglalkozott, például Baudelaire-t először ő fordította magyarra. A nagy színésznővel, Jászai Marival szerelmi viszonya volt. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Hosszas betegeskedés után, tüdőbajban halt meg. A magyar szimbolizmus, a modern irodalom korai előfutára volt, jelentőségét halála után ismerték fel.

Petőfi él
(Arra az álhírre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik.)

Petőfi él! De nem mint hiszitek,
Nem mint bágyadt tekintetű öreg.
A kor arczára nem vésett redőt,
Fehér hajjal ne képzeljétek őt.
Fejét fenhordja most is; szeme fényes;
Oly fiatal még: csak huszonhat éves!
Petőfi él! De nem volt soha rab.
Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat!
Kard van kezében, ajkán harczi dal;
Előre száguld mint a bősz vihar,
És túlharsogja az ágyúk morajját
Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!
Petőfi él! Lánglelke fenviraszt.
Vénség, halál sohasem érik azt.
Lázas szivével, ifjan, szabadon
Él és fog élni, édes magyarom.
Lesz trónok és országok pusztulása; -
De az ő sírja még se lesz megásva!

  • Nyomtatóbarát változat