Legyen neve !

Annyira kézenfekvő a téma, hogy talán ezért sem gondolt még rá senki, szerencsére Daban Horz most kiengedte a palackból a szellemet, így vitára bocsátjuk a kérdést:
Legyen e neve és ha igen, miről, kiről lehetne elnevezni a Bercsényi úton található sportcsarnokot?

Kicsit hosszú bevezető lesz, de három, a szavazásban is résztvevő jelöltről néhány sor(forrásként a wikipédiát használtuk):

Sárközi István (Jászberény, 1947. október 21. – Budapest határa, 1992. január 31.) olimpiai bajnok labdarúgó.
Jobbszélső, jobboldali középpályás poszton szerepelt. Tehetségére az Eger játékosaként figyeltek fel. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmes labdarúgócsapatnak. A tornán Salvador és Ghána elleni mérkőzéseken kapott játéklehetőséget és egy gólt szerzett. Ebben az évben szerepelt az MNK győztes MTK-ban is. Pályafutása során 227 NB I.-es mérkőzésen harminchárom gólt szerzett. 1992. január 31-én tisztázatlan körülmények között, Rákoscsaba és Pécel között egy vasúti szerelvényen vesztette életét.

Csík Tibor (Jászberény, 1927. szeptember 2. – Sydney, Ausztrália, 1976. június 22.): olimpiai bajnok ökölvívó.
Szegény jászberényi család sarja. Az ökölvívásban pehelysúlyban kezdett, majd harmatsúlyban versenyzett. Az úgynevezett verekedős stílus képviselője volt. Szakvezetői mondták el róla: minden ellenfele ellen úgy lépett ringbe: vagy kiüti vetélytársát, vagy őt ütik ki. A védekezésre ugyanis nem sok gondot fordított.
Országos bajnokságot 1946-ban és 1948-ban nyert, előbbit a Szolnoki MÁV színeiben, utóbbit pedig az MPSC versenyzőjeként
Londonban, 1948-ban olimpiai bajnok lett harmatsúlyban. Öt mérközése volt, mindegyiket megnyerte, a döntőben az olasz Giovanni Battista Zuddas ellen diadalmaskodott. Hazatérte után Jászberény díszpolgárává választotta.
1956-ban Magyarországot elhagyta, Ausztráliába ment, alkalmi munkából, munkanélküli segélyből élt. 1976-ban rovid betegseg utan elhunyt. Sydney-ben van eltemetve.

Gerevich Aladár (Jászberény, 1910. március 16. – Budapest, 1991. május 14.), harmincnégyszeres magyar bajnok vívó.
Gerevich Aladár apja mellett – aki szintén vívott – kezdett el sportolni Miskolcon. Tehetségét korán felismerték, így hamarosan már a világhírű Italo Santelli olasz mester budapesti iskolájában vívhatott. Itt vált az Olimpiai játékok története során is kivételes bajnokká, aki 6 olimpián vett részt, és mindegyikről arannyal tért haza. Fiatalon került a magyar kardcsapatba, ahol olyan egyéniségekkel vívhatott együtt, mint az akkori legjobbnak tartott Petschauer Attila. Folyamatosan felzárkózott a csapatban vívó többi világklasszishoz, és 1948-ban már egyéniben is aranyat nyert. Bizonyára lelkesítette, hogy az első fia ugyanezen a napon születt. Fiai (György és Pál) szintén eredményes vívókká váltak. Felesége és apósa is olimpiai érmek birtokosai voltak.
Gerevich Aladár, „Ali bácsi” még 50 évesen is olimpiát nyert. Amikor megkérdőjelezték az indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött. Hallatlan saját eredményei mellett a nevelésben is kiemelkedő volt, tanítványai rajongtak érte.
A magyar sportolók között Gerevich Aladár szerezte a legtöbb olimpiai aranyérmet, szám szerint hetet, mellyel az olimpiák történetében is a legeredményesebb szereplők között tartják számon.
Az elképesztő eredménysor értékét még tovább fokozza az a tény, hogy Gerevich Aladár pályafutásának csúcsán két olimpia is elmaradt a második világháború miatt.

Várjuk tehát az ötleteket: kiről nevezzük el a sportcsarnokot?