Nándorfehérvár emlékezete

A nándorfehérvári diadal emléknapjának megünnepléséről szóló előterjesztés elfogadásával a parlament felkérte a kormányt, hogy a történelmi esemény napját, július 22-ét nyilvánítsa kiemelkedő fontosságú rendezvény napjának. Felhívta a kabinetet és az önkormányzatokat, illetve felkérte a civil és kulturális szervezeteket, valamint a polgárokat, hogy minden évben, július 22-én közösen, méltó keretek között emlékezzenek meg az évfordulóról. Ám ahogy egykoron a várat védők, úgy Jászberényben most az ünneplők voltak kisebbségben.

- Jászberényben nem történt semmilyen városi szintű megemlékezés, csak a Jobbik tartotta fontosnak, hogy ünnepeljen ezen a napon – ezt már Budai Lóránt a párt helyi elnöke, önkormányzati képviselő mondta a pénteken délután, a Városháza előtt tartott ünnepségen elhangzott köszöntőjében.

De hát – folytatta – mit is várhatnak egy olyan városvezetéstől, melynek feje az országgyűlésben többször is oly módon szavazott, hogy azzal korántsem szolgálta a magyarság érdekeit – így nem csoda, hogy jászberényi társaival együtt az sem zavarja, hogy Lenin évek óta nyugodtan üldögél a Jász Múzeum udvarán.

A Jobbik azonban a történelmünk egyik meghatározó eseményének tartja az 555 évvel ezelőtt Nándorfehérvárnál történteket és az önkormányzat tétlensége ellenére, méltó módon akar ünnepelni a nemzeti emléknapon - mondta Budai Lóránt.

Ezt követően Túróczy György alelnök történeti áttekintést adott az akkori eseményekről, a hazafiságnak, az önfeláldozásnak, az emberi helytállásnak, a kereszténységnek máig élő példájáról.
Beszédében emléket állított Hunyadi Jánosnak, Kapisztrán Jánosnak, Szilágyi Mihálynak, a családjukat, szülőföldjüket, hazájukat védelmező várkatonáknak, Hunyadi fegyelmezett és elszánt seregének, és a népmissziós ferences prédikátor által toborzott népfelkelőknek.

Harmadikként Bobák Zsolt lépett a mikrofon elé, aki egy cikk kapcsán - mely kétségbe vonja Dugonics Titusz létezését - a történelmi legendákról beszélt, melyek talán nem úgy idézik fel a történteket, ahogy azok valóságban megestek, mégis történelmünk szerves részeivé váltak. Tudjuk, Mátyást sem a Duna jegén koronázták meg, Petőfi sem a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalta el a Nemzeti dalt, mint ahogy egyesek szerint Dugonics Titusz sem rántotta le a törököt a nándorfehérvári vár fokáról… Ám ezek a történetek hozzátartoznak az ország történelméhez - és akik ezeket a hősies cselekedeteket letagadják vagy megmásítják, azok hazaárulást követnek el.

- Sajnos a mai gyerekek a televíziókban Alekoszokkal, Győzikékkel találkoznak, és már azt sem tudják, ki volt az a Bornemissza Gergely. Épp ezért aki meg akarja kérdőjelezni mondjuk Dugonics Titusz létezését, inkább maradjon csendben – bár tudjuk, hogy tudatosan csinálja, amit tesz…. A legendarombolásnak van azonban egy sajnálatos aktualitása is. Manapság számtalanszor, különféle ünnepségeken rójuk le kegyeletünket a holokauszt hatmillió áldozatának emléke előtt. Ezt a történelmi eseményt tagadni bűncselekmény. Akkor azonban mérjünk azonos mércével és ugyanígy legyen büntetendő, aki tagadja valamelyik történelmi személyiségünk illetve a hozzá köthető események létezését – mondta Bobák Zsolt, a résztvevők élénk helyeslését kivívva.

A rövid ünnepség végén, Budai Lóránt még tett egy megjegyzést a „bokrokból leselkedő és a Városháza ablakaiból hallgatózók” felé, majd a megemlékezés a Székely himnusz eléneklésével ért véget.