Horváth Balázs: „A célunk nem változott!”
Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre hangsúlyosabb szerepet kapott városunk életében a kosárlabda-csapat. Az együttes úgy kezdte el a 2009/2010.-es szezont, hogy igyekeznek megnyerni az NBI./B-s bajnokságot, s amennyiben Jászberény igényli, a következő szezontól az NB I./A-ban szerepeljenek. Azóta befejeződött az őszi szezon, ráadásul a 2010. év egy országos tornával, a Hepp Ferenc-emlékkupával kezdődött. A berényi csapat ezt az akadályt is sikerrel vette, s nagy sajtóvisszhangot kaptak a győzelmet követően. Így tehát jócskán volt téma, amiről Horváth Balázzsal beszélgethettünk…
- Gratulálok a kupagyőzelemhez! Hogyan értékeled a sikert, milyen következtetéseket lehet levonni a győzelem után?
- Köszönjük szépen! Büszke vagyok a csapatra! Mindenképpen nagy fegyverténynek érzem a nyugati tabella éllovasának legyőzését, erőt ad a tavaszi szezon folytatására. Tulajdonképpen örömteli volt, hogy a négyes döntőbe a meglepetéscsapatok mellett – elsősorban a Soproni Tigrisekre gondolok – jelentős játékerőt képviselő gárda is bejutott, ami bizonyítja, hogy nemcsak mi vettük komolyan ezt a sorozatot. Némelyik élcsapattal ellentétben a bonyhádiak az élre törtek, s nagyrészt ennek köszönhetően egy kifejezetten élvezetes, magas színvonalú meccset játszottunk ellenük - s nem mellékesen le is győztük őket!
- A jelenlévők számára egyértelműen érzékelhető volt, hogy fontos esemény volt a Hepp Kupa jászberényi megrendezése, illetve a tornagyőzelem. Edzőként elmondanád, miért lehetett nagy fegyvertény, hogy Jászberény rendezhette meg a négyes döntőt, illetve mit nyert ezzel a két nappal a csapat?
- Egyrészt minden győzelemnek örülni kell, s ez hatványozottan igaz egy olyan torna esetében, amelyen nagyon sok csapat indult, s közülük többen is győzelmi szándékkal vágtak bele a küzdelmekbe. Ráadásul azért egy országos kupa megnyerése kapcsán mindenki felkapja a fejét. Jászberény a kosárlabda szeretők számára egy elismert pont lett, jó hírét vittük városunknak.
- Mi a véleményed a Hepp Kupa lebonyolítási rendszeréről?
- Nagyon jó, hogy a nem-profi csapatok számára is izgalmas kihívást állítottak, az eddigi Magyar Kupa-rendszerben, csak az volt a kérdés, hogy mikor jön egy „A”-s csapat, ezáltal egy cél nélküli versengéssé vált az amatőrök számára.
- Eldőlt tehát, hogy nem elégedtetek meg azzal, hogy a Magyar Kupában folytathatjátok, meg is akartátok nyerni a sorozatot. Milyen céljaid, céljaitok vannak a szezon hátralévő részében? A kupában még reménykedhetünk a bravúrban? Arra készül-e külön a csapat?
- A Magyar Kupában már tudott, az egyik legismertebb, és legerősebb csapatot kaptuk, a 6-szoros Magyar Kupa-győztes és 3-szoros magyar bajnok Körmendet. Nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei finoman szólva, tisztes helytállást várunk magunktól. Külön nem készülünk a mérkőzésre, sok okunk nincs is rá.
- A bajnokságban második helyen áll a JKSE, de ugyanolyan a győzelem-vereség aránya, mint az éllovas szegedieknek. Mit vársz az idény további részéről? Vajon most már meglesz az alapszakasz-győzelem? Mire kell figyelni ahhoz, hogy sikerüljön?
- Hétről-hétre győzelmi kényszerrel játszani nem könnyű, de természetesen megpróbáljuk. Esélyt ad számunkra, hogy a két csapattól, akiktől vereséget szenvedtünk, tavasszal hazai pályán fogadhatjuk, ami nyilvánvalóan nagy előnyt jelent. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik ellenben, hogy rengeteg dolgon el is csúszhatunk.
- Remélhetőleg, egy olyan akadály sem lesz, amin elcsúszna a csapat! Egyáltalán: változott-e valamit a célkitűzés: továbbra is az NB I./B-s bajnokság megnyerése a cél? Ha igen, ki lehet, illetve kik lehetnek ebben a legnagyobb ellenfelek? Ha a bonyhádiak ebbe a sorba tartoznak, jelent-e valamilyen szinten és értelemben könnyebbséget, hogy a kupadöntőben jobbnak bizonyultunk náluk?
- A cél nem változott, de a kupadöntő bebizonyította, a Bonyhád nagyon erős. A Nyugati-csoportban még vereség nélkül állnak, a rájátszásba pedig mindenki viszi az alapszakasz eredményeket. Mivel nekünk már két vereségünk van, vagyis bravúrral oda-vissza győznünk kellene, kemény dió előtt állunk, de igyekszünk azt feltörni!
- A végeredményt tekintve viszonylag egyértelműnek is tűnhet a győzelem, de azt hiszem, nem csak a szurkolók voltak idegesek - főleg a második negyedben -, hogy hazai pályán meglesz-e a bravúr. Minek köszönhető, hogy a gödörből is volt visszaút - ellentétben a szegedi és egri meccsekkel?
- A lelkes és meglepően nagyszámú közönségnek! Éreztük a biztatatásukat, ami hatalmas erőt adott. Köszönet érte!
- A két vereséggel záró, idegenbeli meccsekből egyébként sikerült levonni a szükséges következtetéseket? Ezek esetleg közrejátszhattak abban, hogy azóta javulás történt az együttes játékában?
- Röviden: időnként kell egy nagy pofon, hogy helyrebillenjen minden.
- A szurkolók nevében is mondhatom, remélem, nem kap több pofont a berényi kosárcsapat és sikerül elérni a kitűzött célokat!
- A hozzászóláshoz belépés szükséges