Szőkebadár

Fotók: JBO / Szalai GyörgyVagy Badárszőke. Amióta 2007-ben először eljöttek Jászberénybe – akkor még az Udvarfesztiválra -, minden évben visszatérnek. A zártkörű, céges bulikat is beleszámítva, akár évente többször is. Ha nem tudnánk, hogy kőkemény üzletről van szó, még azt is mondhatnánk, otthon érzik nálunk magukat, már csak azért is, mert Badár Jászberényben született és élete első éveit itt is töltötte. Mivel azonban láttunk már karón varjút, - azaz művelődési ház színpadán villámlátogatást tévő művészt - tudjuk, mi fán terem a hakni (divatosabban roadshow). De ettől persze még nagyszerűen szórakozunk.

Nehéz kenyér az övéké, még ha jól is keresnek vele. Nevettetniük kell, ami nem is olyan egyszerű – aki egyszer is próbálta, tudja. Pedig ugye semmi különös, elmondanak egy-két vicces (vagy amúgy teljesen hétköznapi dolgot) leginkább a saját életükből. Melyikünknek ne volnának ilyen sztorijai? Részegen hülyeséget csinál, gyerekként leesik a szánkóról, építkezik, disznót vág, elmegy a fogorvoshoz…A legtöbb legtöbbünkkel megesett… De ha kiállnánk a színpadra és elmondanánk, senki sem nevetne.

Szóval nehéz a dolguk, az a munkájuk, hogy úgy csináljanak, mintha hirtelen eszükbe jutna egy történet, aztán arról a másik. Az egyik közbevág, a másik megsértődik. Spontán dolgoknak tűnnek, pedig nyilvánvaló, hogy mindig pontosan tudják, mit tegyenek. Aki már egyszer is látta a „Szőke lehányta a kabátját” történetet - és ezt ugye Jászberényben is rendszeresen előadják - tisztában van vele, hogyan következnek egymás után a poénok. Évek óta így játsszák. Szóval a spontaneitásról ennyit. Nyilvánvalóan ők is, mint minden profi, hazudnak nekünk, de olyan kedvesen csinálják, hogy mindig bevesszük és mindig megbocsátunk nekik. Mert szimbiózisban élünk. Szükségünk van egymásra.

Ebben a felállásban mi - még ha többedszerre is látunk egy-egy spontán poént - remekül szórakozunk. Ám ők dolgoznak. Mint most is, becsülettel lenyomják a műsort, a végén még egy kis önreklám a nyári Taliándörögdi rendezvényeknek, aztán búcsúpoénok, mert Pesten, egy következő fellépésen már várják őket. Ez most így jött ki. Gyors számlakiállítás, elszámolás a bejáratnál bizományba letett könyvekkel, aztán bevágják magukat Badár Toyotájába és irány a következő állomás. Ott persze megint sztorizás, megsértődés, Szőke lehányt kabátja, stb... Nem először hallják az ottaniak sem. Ettől függetlenül ott is visszahívják majd őket újra. Mint ahogy mi is. Mert azok közé a kevesek közé tartoznak, akik tudnak valamit, amire mindig nagy szüksége van az embereknek. Meg tudják nevettetni őket. És manapság bizony kell ez nagyon. Igen nagyon…

Fotók: JBO / Szalai György