Rékasi az örök jász

Rékasi Károly a Hotnak nyilatkozva elmondta, hogy mikor annak idején elindult Jászberényből kisebbségi érzése volt a fővárosban. „Azt hittem, hogy ha megyek a körúton, akkor mindenki látja, hogy egy vidéki paraszt vagyok. Vettem egy hihetetlenül sárga és zöld színű nadrágot.” Ma már teljesen máshogy viszonyul a kérdéshez 48 éves színész.

„Meggyőződésem, hogy az ember az, aminek a szívében érzi magát. Én jász vagyok.” Elmondta, hogy szerinte ez „dacot, büszkeséget, odaadást, alázatot, erős ragaszkodást és zárkózottságot” jelent. Rékasi, aki mostanában a pálinkát is főz, saját bevallása szerint sokat változott az évek során. „Elfogadom a világot olyannak, amilyen. Nem harcolok ellene. Egy valamit viszont kérek: engem is fogadjanak el!”

A művész hamarosan hazatér szülővárosába, legalábbis egy pódium előadás erejéig. Február 28-án a jászberényi Déryné Művelődési Központban mutatja be önálló estjét, melyet Wass Albert műveiből állított össze.

Az összeállítás középpontjában a második világégés után imádott Erdélyéből menekülni kényszerülő, életének nagyobbik felét emigrációban élő író lelki és szellemi vívódásai állnak. Az előadóest „cselekménye” az ’50-es évek elején, Amerikában kezdődik. A fő gondolati ívet az író életében jelentős szerepet játszó asszonyokhoz írott levélrészletek, és azok montázsai adják: felesége, és öt gyermekének édesanyja Siemers Éva, második felesége, Elizabeth McClain, valamint A harmadik nő – feltehetően Wass Albert életének legnagyobb szerelme – az írónál tíz évvel idősebben Éltető Marianne, akit a levelekben Cikének, Cikécskének, olykor Bubának szólít.
Wass Albert életében mindhárom asszonyt elveszítette. Az író 90 éves korában, 1998-ban hunyt el. A levélrészleteket Wass Albert ismert versei és különböző prózai műveiből vett idézetei, valamint filmmontázsok és zenei aláfestések egészítik ki.