A Jászság elfelejtett gyermekei - egy iskolaátadás margórjára

A Jászság elfelejtett gyermekei
- egy iskolaátadás margójára

Jászkürt, Jász-kapitány. Jász hagyományok, jász öntudat, jász kultúra. Jászok. Hétszáz éve összetartanak: segítik a gyengéket, viszik a lemaradókat, tisztelik az öregeket. És megmaradtak.
Jászberény – a Jászság fővárosa. Figyelt önmagára és a környékre is. Felelősséget vállalt. Segített. Változnak az idők. A szavak, csak szavak maradnak. Gyenge, lemaradó, öreg. Hagyomány, erkölcs, kötelesség. És …?
Van százhatvannyolc gyermek. Más, mint a többi. Nem lesz belőlük professzor, vívó, operaénekes. Szakmunkás sem. De dolgozni tudnak ők is. Szeretni is, hálásnak lenni is. Megtanulták.
A gyereknek biztonság kell és állandóság, a sérült gyereknek még inkább. Biztos pont a család, biztos pont az iskola. Hogy ismerem, hogy szeretem. Hogy tudom, mi következik, hogy ki következik. Hogy a holnap olyan, mint a ma.
Százhatvannyolc gyerek – százhatvannyolc család. Nehéz az életük. Csendesek, nem lázadoznak. Mi lesz velük, ha eltűnnek a biztos pontok?
Nincsenek sokan.
Elfelejthetjük őket.

Lelkünk rajta.…….