Diszkrimináció

A minap egyik kedves ismerősöm érdekes történetet mesélt el nekem.
Végzős hallgatóként aktuálissá vált számára a nyelvvizsga. Rövid keresgélés után megtalálta -a viszonylag gyorsan megszerezhető és megfizethető nyelvvizsga lehetőséget - Lovari nyelvet.
A jelentkezést követően harmadmagával -két másik barátnőjének önszorgalomból, ismeretbővítés céljából kellett volna a nyelvtudás, hiszen munkájuk során jól kamatoztathatták volna ezt - megjelentek az első nyelvórán.
A nyelvet tanító tanár úr személyes beszélgetést folytatott a leendő tanulókkal az első órában , majd közölte, hogy a három ember közül kizárólag csak egyikük tanítását vállalja. A másik két "diákot" (pedagógus végzettségűek) nem kívánja tanítani , mivel ők konkurenciát jelentenének , amennyiben a nyelvet megtanulnák, egyébként is nekik már másból van nyelvvizsgájuk.
Megkérdezte azt is, van-e fogalmuk, hogy milyen mélyszegénységből kellett felküzdenie magát ahhoz , hogy ezt a nyelvet ilyen szinten taníthassa. (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a nyelvtanfolyam 75.000 Ft-ba került volna.)
A szünet után a három barátnő megszégyenülten kullogott ki a teremből. Gondolhatják, hogy ezek után az az egy ember sem vállalta a tanulást, akit a T. tanár úr hajlandó lett volna tanítani.

Szóval, hogy is van ez ? Vajon mit tartalmaz a képzést szervező és az oktató közötti szerződés a hallgatók kiválasztásával kapcsolatban? A teológusi végzettséggel is rendelkező nyelvoktató vajon hogyan tudja összeegyeztetni ezt a durva diszkriminációt a lelkiismeretével?
A nyelvet beszélő kisebbséghez tartozó tanár ezzel a tettével sikeresen tovább mélyítette az amúgy is meglévő távolságot a többség és a kisebbség között.