Események

A bot

(A számonkérés kora II.)

Írta és játssza: Várszegi Tibor

Zene: Mezei Szilárd (brácsa, bőgő)

Kellék:
Baráth Sanyi bácsi (Jászberény)
Garai Zsófia (Zenta)
Muntyán (Traktoros) József (Parajd)

Kölün köszönet:
Gemza Péter, Kocsán László, Krupa Sándor, Sós József, Várszegi Barnabás, Várszegi Zsuzsa.

Helyszín: Déryné Művelődési Központ

Az előadás időtartama 48 perc

„Ha a mezőn két kezeddel rátámaszkodsz a bot felső végére, eggyé válhatsz a mezővel. A karjaid a bot által a földet érik, lelked-szellemed találkozhat a földével: segít, hogy őseid-utódaid, múlt és jövő jussanak eszedbe. Nem cselekedsz, megállapodsz. Szemlélődsz a bot jelentette világközépen. Kurgán vagy, vagy Szentlélek-templom, az Atya teremtménye. Ez a bot világának a kezdete.

Ha a mezőn megragadod a bot alsó végét, irányt mutatsz, vagy lesújtasz, a jelennek pillanataiban cselekedsz. A karod a levegőbe lendül, akárki-akármi van körülötted, cselekedetedben mégis magad vagy. Megváltoztatod a világod, ember vagy: Krisztusarcú vagy Júdásképű. Ez a bot világának a vége.” (ismeretlen szerző)

Válogatott vélemények A botról 2007-ből:

Amit látunk, nem művészet: abból az időből való, amikor még művészet nem volt. Még nem különült el a mindennapi léttől, értelmezhetelen volt, mert nem kellett értelmezni, nem előadták és befogadták, hanem következett, mint a lélegzet. – Várszegi Tibor A bot című mutatványát Lélegzet címen is elő lehetne adni. (Rentz Mátyás, író)

*

Várszegi Tibor nagyon kifejező művész, aki táncszerű akcióin keresztül élénk képeket fakaszt a néző fejében. Minden gesztusa szimbolkius jelentéssel bír, amelyek meghaladják a verbális logika nyelvét.