Vélemény

Várostörténeti mozaik… egy régen várt könyv margójára

Néhány hete jelent meg egy valóban hiánypótló könyv Jászberény város történetéről. Az akit élete sodort már olyan feladathoz, amely során városunk történetének adott időszakáról kellett átfogó képet adnia, annak bizony nem kis kihívást jelentett a szükséges információkat összeszedegetni – főleg az internet előtti korszakban. (Erről azért saját tapasztalatomból is lenne mit mondanom.) >

Siccc....Félárbócon

Hetek óta azt látom, hogy az Apponyi téren álló zászlórudakon a mi zászlónk félárbócon lóg meglehetősen elhagyatottan, megtépázottan. Mindenféle rossz érzés fogott el a látvány okán. >

SICCC… - Kész cirkusz

Mostanság gyakorlatilag nem teszem ki a lábam itthonról fényképezőgép nélkül. Azonban ezúttal nem csak a fotókat osztanám meg, hanem az azokhoz kapcsolódó gondolatokat is. Mielőtt bárki azt mondhatná, hogy művészet ellenes vagyok, szeretném jelezni, hogy egyáltalán nem így van – gondolom ezt színházi fotóriportjaim is bizonyítják. Sőt a magam részéről a cirkuszművészetet is oda tartózónak vélem – persze bizonyos szint felett. Másfél évvel ezelőtt volt alkalmam Jászberényben is megörökíteni egy kiemelkedő produkciót. Arról nem is beszélve, hogy az Eötvös cirkusz volt, akit gyermekkorunkban alig vártunk, hogy városunkba látogasson –pedig, jó, ha két-háromévente megtörtént -, addig pedig azt néztük, mikor tűnik fel egyik, vagy másik számuk a Kívánság műsorban. Ki ne ismerné a világhírű mondatot: „Van másik, na látod…” Szóval nem velük van bajom... >

Amikor alig hosszabb a koncert a várakozásnál…

Vasárnap este ismét városunkba látogatott a Republic, hogy ezen az augusztus végi nyári estén kedvükre tegyenek a rajongóiknak. Ez meg is valósult, bár nem feltétlenül a Jászberényben megszokott módon. >

Jászberényiek az Anna-bálon...

A Balaton partjára kiküldött tudósítónk hosszas hallgatás után ezúttal a balatonfüredi Anna bálról küldött néhány sort. No nem túl sokat, mert úriember lévén úgy gondolta, a "vagy jót vagy semmit" mondás talán érvényes az idei Anna bál esetében is... >

Helyek szelleme

Vannak helyek, ahova jólesik bemenni, jó ott lenni – épp ezért amikor alkalom adódik, igyekszünk rövidebb-hosszabb időre betérni oda. Ifjú koromban így voltam jó pár jászberényi italkiméréssel, ám ma már, megkomolyodván(?), inkább a szellem épülését helyezem előtérbe az agysejtek rombolása helyett. Ezek alapján talán nem tűnik merész váltásnak az, hogy mostanában inkább a Jász Múzeum ugrik be, ha felmerül a kérdést, hogy hol érzem jól magam. No persze ez nem nekem köszönhető, sokkal inkább a hely szellemének és az oda betérő emberek jellemének… Ez a kettő pedig már elég ahhoz, hogy érdemes legyen bizonyos alkalmakkor ott megjelenni. Mondjuk, ha épp Kiss Erika tart előadást a jászberényi vendéglátóhelyek történetéről. Persze még az ifjúkori látogatásaim előtti időkről… >

I love Jászberény - avagy a bűn és bűnhődés rövid története...

Április 12-e, a napfény melengető sugarai átszűrődnek a tornyosuló felhőkön. Autómban ülve, az LVG előtt várom a gyermekem. Nézem a pulzáló várost, az iskolából kiszabaduló gyermekeket. Nézem, ahogyan próbálnak közlekedni a kordonok mellett, nyakukat behúzva, cikk-cakkban araszolva az autók és a lehulló vakolatdarabok között. Nézem a tanácstalanul érkező szülőket, akik lasszóval próbálják a mozgó autóba behúzni a gyermekeket, mert a megállás lehetetlen. Bevallom én is startra készen ülök, hiszen tudom, a megállni tilos tábla mellett sikerült csak parkolnom. Szörnyű tettem megbocsáthatatlan, mellyel növelem bűneim lajstromát... >

Moralizálok... - Nem „tojok rá”, inkább szóvá teszem...

Ismét agymenése volt az unió unatkozó csinovnyikjainak. Újra bizonyították fontosságukat. Ha stílusos szeretnék lenni és maradni – miért ne tenném-, azt is írhatnám, hogy ismételten „megtojt” az uniós fej. Sajnos, ez a tojás nekünk magyaroknak nemsokára, akár hatvan forintunkba is kerülhet darabonként. >

Le is út, fel is út...640 méter!

Érdekes elképzelésbe kezd a polgármester úr és a képviselő testület többsége. Egy olyan projektet vett elő, mely mutatja a potensségüket de nem biztos, hogy találkozik a jászberényiek pozitív támogatásával. A Huszárlaktanya területének közepén átívelő út megépítése a cél, 640 métert több száz millióért. >

Városimidzs, gyorstalpaló módra...

Valószínűleg a "Hogyan írjunk hülye városkalauzt, ha van fél napunk, ráadásul viccesnek érezzük magunkat" című tanfolyam egyik lelkes hallgatója lehetett az az újságíró(szerűség) akinek tollából csodás kis városkalauz jelent meg csütörtökön a nol.hu oldalán Jászberényről. Most akadtam rá. >

Moralizálok...- UNI(j)Ó ez nekem?

Mostanában ismét „dézsavű” érzés kerített hatalmába. Úgy érzem, mintha ismétlődne a történelem. Ismét raportra jár az ország, mármint a miénk, Magyarország. Jártunk mi már törökhöz, osztrákhoz, de citáltak már bennünket Berlinbe és Moszkvába is. Most a változatosság kedvéért Brüsszel rendelt „lábhoz”. Hogyan is van ez a nemzeti önrendelkezés? Hogyan is játszódik ez az európai demokrácia? Ismét „lábtörlők” lettünk, mint már annyiszor viharos történelmünk során? Ezek és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem az utóbbi napok történéseinek okán - de nem csak bennem.. >

Akik nincsenek benne a tévében … - már 18 éve, és még mindig ugyanaz…

Az alábbi linkek a jászberényi kábeltelevízió 1993-ban és 1994-ben készült színházi híranyagaihoz vezetnek. A kulturális koncepció kidolgozása és a kulturális intézményrendszer átalakításának kezdete után a 18 évvel ezelőtt elhangzott kérdések és a válaszok szinte teljes egészében olyanok, mintha ma hangoznának el. Csak a tényeket írom és mutatom, a kommentárokat és a következtetéseket másokra bízom. >

Tartalom átvétel