Publicisztika

Ez így szabálytalan!!!

Áldás és átok, hogy úgy rendeltetett: nem tudhatjuk előre sem a napot, sem az órát, mikor is kell távoznunk erről a földről… Vajon ha tudnánk, hogy utoljára látunk valakit, hány percig szorongatnánk a kezét, milyen trükköket találnánk ki, csak hogy ne kelljen elengedni? Milyen semmi kis mondatokkal, üres fecsegéssel húznánk az időt, …vagy épp az utolsó lehetőséget kihasználva, megpróbálnánk elmondani mindent, amit addig nem tudtunk, nem mertünk, nem akartuk… Mert azt hittük, lesz még rá idő úgyis… Majd legközelebb… Majd egyszer… Aztán mégsem. >

Siccc…Egy kis mindennapi matek

Fotó: Szalai GyörgyFotó: Szalai GyörgyA korosztályom, aki valamikor a hatvanas évek derekán volt kisgyerek, még élénken emlékszik nem csak a hentes üzletek előtti sorokra péntek reggel, de az akkori kereskedelmi praktikákra is. Hentes legény füle mögött grafit ceruza… az éppen kapható húsféle nagyot puffanva landol a mérlegen, majd amire a mérleg nyelve beállna a tényleges súlyra, már kész is a számolás… persze fejben. >

A Jászkunok százéves áldozatai (1735-1837)

A közelmúltban tárgyalta az országgyűlés dr. Szabó Tamás és képviselőtársainak a jászkun redemptio (önmegváltás) emléknapjáról szóló önálló indítványát. A magyar parlamentben az utóbbi években ez
volt az a ritka és örömteli pillanat, amikor a képviselők pártkülönbség nélkül támogattak egy javaslatot.
A jászok és kunok az évszázadok során mindig rendkívüli terheket vállaltak a haza, a birodalom érdekében. 1861-ben Kelemen Mór, a Jászkun Kerület tiszteletbeli aljegyzője így írt erről: "Mert ha a
magyar történelem könyvét felütjük, vajon találunk-e oly megyére, kerületre, vagy városra, mely a múlt idők viszontagságainak folytán a magyar nemzet érdekében, népességének száma és erejének arányához képest annyi kitartós munkára, hosszas szenvedésre és keresztényi türelemre lett volna a sorstól rendeltetve, mint a jász-kun nép volt." >

Rejtett értékeink

Nézem e vetkőző jászberényi házat, hogy rágja az idő tisztára, hogy bízza türelmesen esőre, szélre, fagyra, múlt szépségének újbóli napvilágra kerülését. Teszi ezt pusztán, talán csak azért, hogy mielőtt minden anyag visszaadja magát a földnek, utoljára, sallang nélkül, felragyoghasson... >

Várni a Karácsonyt….

Elérkezett advent utolsó vasárnapja, a város főterén összegyűlt jászberényiek – mint ez időtájt annyian mások is kerek e világon - meggyújtották a negyedik gyertyát. Délután némi hóesés köszöntött ránk - s bár estére már látszott, hogy karácsonyra inkább csak latyak lesz belőle – a fehér díszlet még egy kicsit hozzátett az ünnepi hangulathoz. Jó volt látni, hogy mennyien érezték úgy, hogy - hideg ide vagy oda – érdemes egy kicsit kijönni a gimnázium előtti karácsonyi faluba. Mindegy hogy a műsor, a hagyományok vagy a forraltbor-zsíroskenyér páros hozott össze bennünket, lényeg az, hogy együtt voltunk. >

Amitől nem fotós a fényképész… néhány széljegyzet Váczi Anna fotókiállításához.

Hetekkel ezelőtt hívta fel a figyelmemet egy fotós barátom Váczi Anna december elsején nyíló önálló fotókiállítására. Természetesen azonnal utánanéztem ki is ő, mivel én személyesen korábban nem ismertem. Az interneten fellelhető képei azonnal egyértelművé tették számomra, hogy ott a helyem a megnyitón. >

Siccc… Egy kis belvárosi séta vasárnap reggel

Mi tagadás olyan vagyok, mint a kisgyerek, aki kétszer ébred időben egy héten, szombaton és vasárnap reggel. Szóval, ha ilyenkor nem a visszaszundikálást választom, hanem egy kis sétát, akkor most már van merre indulnom. >

Bűvölet – Vasárnap esti beszélgetés Törőcsik Marival

Egy kis magyarázkodás… Már a beszélgetést megelőzően világossá vált, hogy ebből nem lesz képriport. Így kénytelenek lesznek meglehetősen szerény tollforgatói képességemre hagyatkozni azok, akik nem tudtak részt venni Törőcsik Mari „egyszemélyes” beszélgetésén, már ha elolvassák az alábbi néhány sort. Kísérletet sem teszek az est precíz tolmácsolására, ezt úgyis megtették már szakavatottabb kollégáim. Tudom, megint a dolgok könnyebbik végét fogom meg azzal, hogy inkább azokat az érzéseket, gondolatokat szeretném visszaadni, amit ez a röpke másfél óra karcolt belém. Hát igen ez azoknak a kiváltsága, akiknek nem muszáj mindenről lehetőleg a legfrissebben tudósítani, pedig ők az igazi újságírók, én meg csak a kibic vagyok mellettük. >

Hol a lángos?

A képen Gyurcsány Ferenc vidáman lángosozik Jászberény szívében, a felújított Promenád egyik padján. A múlt héten készült fotó láttán, melyet a Facebookon leltünk, ismét megbizonyosodhatunk a jász lángos nemzetközi híréről és legendás tápértékéről is, hiszen biztosan nem véletlen, hogy a most kezdődött éhségsztrájkja előtt a volt miniszterelnök épp a jász fővárost választotta, hogy tartalékalapot képezzen... >

Sensei Agócs: Egy másfajta minőséget és gondolatiságot képviselünk...

Kevés olyan sportegyesület található a Jászságban – de nézhetünk akár messzebbre is - ahol annyira következetes nevelőmunka folyik, mint a jászberényi Yakuzák SE berkein belül. Sportegyesületként aposztrofálják magukat, de az alábbi interjúból is kiderül, hogy a berényi dojo legalább annyira szellemi műhely is. Sensei Agócs Tiborral Fekete Tamás beszélgetett. >

Akik nincsenek benne a tévében... - Vitéz László

Az nem lehet, hogy Pályi János újra Jászberényben vendégszerepel, és nem ír róla senki. A MaloM Színház működésének elmúlt bő két esztendejében egy nyomtatott és két internetes újságban összesen nyolc (!) különféle szerző írta beszámolóit és kritikáit a különféle előadásokról, szinte egyetlen esemény sem maradt visszhang nélkül. Hozzájuk kell még adni a helyi rádió előzeteseit és a helyi televízió szerkesztőjének nagy műgonddal és előzetes felkészüléseken alapuló rövidebb, de inkább hosszabb műsorait. Külön mondatot igényel az a luxusszámba menő jelenség, amit Szalai György képvisel, aki szinte minden előadást végigfotózott észrevétlenül úgy, hogy gyönyörű fotóiért a világ bármely előadó-művészettel foglalkozó folyóirata arany árat fizetne... >

Akik nincsenek benne a tévében... - T/Legyél gyermekké!

Vas megyei barátom első osztályos kislánya tündérmesékről tanult az iskolában. A tanító néni a szokásos módon elmesélte, hogy az elbűvölő szépségű, repülő, táncoló, fürdőző tündérek a jóakaratú emberek segítői. Másnap az osztályból egy gyermek kérdést intézett a tanító nénihez, aki ekkor már csak annyit mondott, tündérek csak a mesékben léteznek. Amikor barátom kislánya édesanyjának ezt elmesélte, megkérdezte, ha ez így van, akkor kik azok, akik hátul a kert végében laknak. >

Tartalom átvétel