Az alábbi linkek a jászberényi kábeltelevízió 1993-ban és 1994-ben készült színházi híranyagaihoz vezetnek. A kulturális koncepció kidolgozása és a kulturális intézményrendszer átalakításának kezdete után a 18 évvel ezelőtt elhangzott kérdések és a válaszok szinte teljes egészében olyanok, mintha ma hangoznának el. Csak a tényeket írom és mutatom, a kommentárokat és a következtetéseket másokra bízom.
1994. január 4-én, két héttel azután, hogy a városban Déryné születésének 200. évfordulóját ünnepelték, színházi alapítványunk kulturális szimpóziumot szervezett a jászberényi városházán annak érdekében, hogy a város átalakulóban levő kulturális intézményrendszerének minőségi megújításához hozzájáruljon. Az első link e szimpózium előzetese: http://www.youtube.com/watch?v=VQdFGm2oIh4 [2]
A második link az eseményről szóló 7 perces tudósítás. Megszólal Marschall Miklós Budapest akkori főpolgármester-helyettese, aki májustól kezdve a washingtoni székhelyű nonprofit világszervezet igazgatója lett, és Fodor Tamás a szolnoki színház akkori főrendezője. A tudósítás végén részletek láthatók a napot záró színházi estről, amelynek közreműködői voltak többek között az azóta ismertté vált fiatalok: Anger Zsolt, Fekte Ernő, Gregor Bernadette, Hajdú Steve, Kamarás Iván, Keszég László, Kéry Kitty, Lajkó Félix, Marozsán Erika. http://www.youtube.com/watch?v=kJ48oYQjFTA [3]
A harmadik linken akkori társulatunkról szóló tudósítás látható. Ennek talán leglényegesebb eleme az akkor indított gyerekeknek tartott táncelőképző, amelyet Kálmán Ferenc nívó-díjas táncos tartott egy tanéven keresztül hetente kétszer. A körülmények úgy hozták, hogy csak egyetlen tanévben lehetett megvalósítani. http://www.youtube.com/watch?v=deooKpw7LVU [4]
Alig másfél perces hír egyik budapesti fellépésünkről a Magyar Televízióban (akkor még csak két csatorna létezett). http://www.youtube.com/watch?v=9RM2nLqsWro [5]
És végül Kormos Laci nagy műgonddal elkészített 7 perces filmje 1996-ból: http://www.youtube.com/watch?v=pWY2aEzQ86g [6]
És végezetül egyetlen jellemző adalék a sok közül, ami a tévéből kimaradt.
1993 nyarán a Holland Színházi Intézet igazgatójával egyeztetve másodmagammal megbeszéléseket kezdtem holland szakemberekkel arról, hogy Magyarországot miként lehetne bevonni a színvonalas nemzetközi előadó-művészeti vérkeringésbe. Kollégám Budapestre, én pedig lakhelyemre, Jászberényre vonatkozólag mondtam el elképzelésemet, mondván milyen szép munkamegosztás lenne egy fővárosi és egy vidéki bázishely kialakítása már a kezdet kezdetén. Ezután itthon személyes találkozókat kezdeményeztem a város felelős vezetőivel, leveleket írtam, ám – miként 2011 júniusát követően – egyetlen kezdeményezésemre sem érkezett válasz, miközben telefonon és levélben a hollandokkal is tartottam a kapcsolatot.
Magyarország akkoriban még kivételezett helyzetben volt a térség többi országához képest, én is választhattam, mit szeretnénk megvalósítani: európai központú táncos, koreográfus, hangmérnöki képzést stb. Mivel Jászberényben semmilyen előadó-művészeti infrastruktúra nem volt, legpraktikusabbnak a világítás technikai képzést láttam, ezt választottam. A tervek szerint nemzetközi finanszírozással a jászberényi bázisra került volna egy kamionnyi világítástechnikai felszerelés száznál több reflektorral, pulttal, kiegészítőkkel, szakmai és technikai személyzettel. Kelet-Európa egészére hirdettük volna a kurzusokat, a kurzusok közötti időszakban pedig színházi előadások megtartására használhattuk volna a technikát és a személyzetet.
Ősszel Stockholmban találkoztunk újra személyesen a holland kollégákkal (Marschall Miklóst is ott hívtam meg Jászberénybe annak érdekében, hogy jelenléte helyi szinten is nyomatékosítsa a kezdeményezés komolyságát). Sajnos, a hollandoknak nem tudtam beszámolni semmi fejleményről, türelmüket kértem. Időközben budapesti kollégám a fővárosi önkormányzatban, kormányzati szerveknél, külföldi kulturális intézeteknél jelentős eredményeket ért el, végül sikerrel járt, később ennek lett eredménye a Trafó Kortárs Művészetek Háza létrejötte.
1994. január 4-én, miután az akkori polgármester a szobájában a szimpóziumra meghívott vendégek előtt újjal mutogatva kétszer is kijelentette, hogy „nem kell az, amit a Várszegi akar” (http://jaszberenyonline.hu/node/2404 [7]), kénytelen voltam elfogadni, hogy hasztalan minden kezdeményezés és cselekvés. A gyerekek tanévi kurzusát még befejeztük, a főiskolán még próbálkoztam egy ideig, majd tevékenységemet fokozatosan Budapestre helyeztem át, a holland kollégáknak pedig nemet mondtam. Nyáron olvastam a nemzetközi hírlevélben, hogy Szófiában világítástechnikai kurzus indul.