Azon tűnődtem nagy unalmamban –tanulnom kellett volna, hát ráértem-, hogy meddig tud süllyedni egy ember a pénzért. Mondjuk persze erre a legjobb válasz az, hogy akár a politikáig, de most ezt vegyük ki a pakliból. Gondoljunk másra. Például a celebekre.
Vagyis azokra, akik TV adásokban tesznek úgy, mintha tudnának főzni, vagy ha tudnak, akkor megy úgy, mintha nem tudnának. Azokra, akik azért lettek híresek, mert akcentust hazudtak, vagy belefingonttak a mikrofonba. Persze lehetne ezt szebben fogalmazni, de minek: ők nem szellentettek, nem pukiztak, hanem azt tették, amit az előbb írtam.
A minap megkérdezte egy magát végtelenül humorosnak gondoló riporter L.L. Juniortól, az egyik legnépszerűbbb romaénekestől (az esetében meg merem kockáztatni a művész jelzőt is), hogy miért nem beszél úgy, mint Győzike. Tíz celebből kilenc azonnal elkezdett volna affektálni, és suksükölni, Junior viszont csendben visszakérdezett: miért is kellene úgy beszélnem? A magát végtelenül humorosnak gondoló riporter meg csendben elszégyellte magát.
Mondjuk az, hogy Oki, vagy VV Anett bármire képes 15 perc hírnévért még hagyján. Ha egy névtelen x, vagy y senkiből valakivé akar válni, akkor normális, hogy mindent megpróbál, amit csak lehet. De ha már valaki valaki, akkor miért is kell lemennie kutyába?
Najó, ne kerülgessük tovább a forró kását: Benkő Dánielre gondolok. Arra a nyugdíjasra, aki az utóbbi pár hónapban nem a lantját pengette, hanem... Hagyjuk, aki látta a dzsungelben, vagy valamelyik újság címlapján, nem feledi. Annak a szerencsés néhánynak, aki nem tudja miről beszélek, gyors felvilágosítás. A nemzetközi hírű lantművész a folyó partján, három kamera előtt lengette az altestét. Illetve annak egy darabját. Majd igyekezett minél többet fingani, böfögni, bunkón viselkedni mind Dél-Amerikában, mind azóta itthon a celebeknek kitalált műsorokban. Épp úgy viselkedik, mint aki teljesen hülye. De vajon az-e? Tűnődjünk.
Lantművészként alig volt ismert. A maga köreiben persze sztár volt, de ezek a körök maximum párszáz fősek lehettek. Pukiművészként viszont milliók figyelik minden lépését, és hallgatják az anyagcseréjének nem éppen művészi hangját. Biztos keresett egy halom pénzt, és biztos elveszítette az összes korábbi rajongóját.
No akkor tegyük a szívünkre a kezünket és tegyük fel a kérdést: mi melyik életet választanánk? A sztárságot szűk körben, vagy a nagynépi rajongást cserébe pár pukiért?
Gondolkodtam: én speciel nem vállalnám a kőbunkó szerepét. Vagy csak a szőlő savanyú?