Az elmúlt héten, akik figyelemmel kísérték a hazánkban zajló junior női kézilabda Európa Bajnokságot láthatták, hogy a magyar lányok derekasan küzdöttek, a végelszámolásnál pedig ezüstérem került a nyakukba. Örömmel konstatálhattuk, hogy a „mi lányunk” azaz Turcsányi Kriszti is részese volt a sikernek.
Fotók: Szalai GyörgyKriszti megérdemelt pihenőjét tölti idehaza Jászberényben. Hol is találkozhattam volna vele, mint a berényi kézilabdás hölgyek társaságában, természetesen edzésen. Két okból látogatott el a hazaiakhoz: egy hogy édesanyja, azaz Pesti Edit lett a Tanítóképző felnőtt csapatának edzője, így hát Ő dirigálta a szerda délutáni tréninget is. Kettő, hogy mindig nagyon jó érzés számára meglátogatni régi „kolléganőit” akikkel mindig olyan jó dumcsizni a világ dolgairól, nem beszélve a jó hangulatról, ami a régi csapatánál ismét jelen van.
Amíg a képzős hölgyek rótták a bemelegítő köröket és gyakorolták a különböző elemeket, mi az egyik kispadon foglaltunk helyet és az elmúlt hét eseményeit elevenítettük fel Krisztivel.
Elöljáróban gratulálok az ezüstéremhez, annál is inkább, mert Jászberényben kevés hölgynek adatott meg, hogy EB ezüstérem csillogjon a nyakában.
Köszönöm szépen. Valóban így van, tudtommal Jászberényben kézilabdában még nem volt erre példa. Most nekem igen, aminek nagyon örülök, természetesen nagyon sok fáradságos munka van mögötte.
Mikor és ki figyelt fel rád?
Hat-hét éve már, hogy anyukám elvitt egy területi válogatóra, onnan tovább jutottam az országos válogatóra, majd korosztályos válogatottban szerepeltem. Igazából Papp György az U-17 edzője – és egyben a Vasas mestere is – volt, aki igazán felfigyelt játékomra, amikor ellenük játszottam. Két éve a fővárosba kerültem – egyetemre járok – és a Vasasba igazoltam. Természetesen ez tovább segített abban, hogy válogatott legyek, hiszen tavaly szinte minden alakalommal játszottam az NB I-es felnőtt csapatban. Többször kezdő is voltam, nagy élmény volt pl. Görbicz Anitáék ellen pályára lépni.
Sokat gyakoroltatok a hazai rendezésű Európa-bajnokságra? Jól sikerült a felkészülés?
Hosszú felkészülésen vettünk részt, hét hétig gyakoroltunk összesen. Először napi hármat, majd napi kettőt, de ez igen kemény volt. Először az erőnléti dolgokra fektették a hangsúlyt az edzők, majd következtek a labdás edzések, majd a taktikai elemek gyakorlása. Edzettünk többek között a csoportmeccsek színhelyén is, hogy szokjuk a pályákat. Szerintem jól felkészült a csapat, jó ritmusban játszottunk.
A döntőig szárnyaltatok is, viszont ott nagy küzdelemben, de végül is alulmaradtatok a norvég hölgyekkel szemben. Szomorúak voltatok a vereség miatt?
A díjátadáskor még sokan szomorúak voltak, de a banketten már nagyon boldogok voltunk, mindenki önfeledten örült a 2. helynek. Tudni kell, hogy a norvég kézilabda évek óta világszínvonalú, ennek ellenére majdnem meglett az arany, de az ezüst is nagyon szépen csillog számomra és számunkra. Ha belegondolunk ez egy hatalmas siker, hiszen nem sokszor nyertek még a fiatalok ezüstérmet kontinens bajnokságon
Édesapádat régóta ismerem, fogadni mernék, hogy ott volt a meccseken.
Igen, igen még anyu is. A meccsek után szakítottam egy kis időt, hogy velük találkozzak. Mindig felráztak lelkileg és ez nagyon sokat jelentett számomra.
Ismerőseidtől, barátaidtól kaptál bíztató szavakat, üzeneteket?
Nagyon sokan üzentek SMS -en, telefonon, még e-mailen is. Üzentek az anyutól, még idegenektől is kaptam bátorító üzeneteket, ami nagyon jól esett, sok plusz energiát adott, ez nagyon-nagyon pozitív élmény volt számomra.
Ha jól tudom az EB ezüstérem indulási jogot jelent a világbajnokságra is.
Igen. A jövő nyáron Dél-Koreában rendezik a VB-ét, oda már selejtezők nélkül mehetünk, tehát egyenes út vezet Ázsiába. Nem fog senki „kiöregedni”, úgy néz ki, hogy egyben marad a csapat. Úgy is búcsúzott tőlünk az edzőnk, hogy sokat pihenjünk, majd találkozunk az edzőtáborokban.
Sajnálatos módon klubcsapatod a Vasas kiesett az NB I-ből. Hogyan tovább? Maradsz, vagy átigazolsz máshová?
Megkerestek ugyan más csapatoktól is, de úgy döntöttem maradok a Vasasnál a következő idényben mindenképpen. Nagyon sok volt NB I-es játékos szerepel a 2. vonalban és nagyon sok a feltörekvő játékos is. Így nem jelent hátrányt számomra az NB I/B, hiszen az erősebb csoportba kerültünk és feltehetően nagyon küzdelmes mérkőzéseken edződhetek tovább. Mindenképpen szeretnék a válogatott tagja maradni, rajtam nem múlik az biztos.
A beszélgetés után Kriszti kicsit bemelegített és bekapcsolódott a játékba, mert mint az elején is elmondta: - idehaza minden olyan más, olyan jó a lányok között lenni.
Én meg azon tűnődtem egyedül maradva a kispadon, hogy ugyan jövőre a VB után mit fogok kérdezni Krisztitől. Én nagyon szeretném feltenni, mondjuk azt a kérdést, hogy: mivel leptétek meg a norvégokat a döntőben? Remélhetőleg csattanós választ kapok majd rá.
