Egy dologgal nem vádolható a helyi uralkodó osztály: azzal, hogy kizárja kulturális életéből a plebset. Persze szép is lenne így az új évezred első évtizedében, ha a nép nem vehetne részt a demokratikus keretek között, köz- és szponzori pénzen lebonyolított rendezvényeken. Van azonban egy egyszerű módja annak, hogy mégis legyen egy kis szelekció. Az tudniillik, hogy csak azt csináljuk és azt engedjük, ami nekünk tetszik. „Aki akarja megnézi, a többi nem érdekes, mert Mi (és ebbe nem értendő bele az ők) jól szórakozunk.”
Nekem ez az érzés már jó egy évtizede megvan a Jászberényi Tél programjaival kapcsolatban. Van egy kialakult kör, ami támogatást élvez, évente előveszi a tavaly jól bevált receptet, átírja a Gergely naptár folyó évi dátumaival, meghirdeti és lebonyolítja.
Sok ilyen kis törekvés és forgatókönyv pedig összeállt egy programsorozattá, ami aztán úgy megkövült, hogy ihaj. És ennek kapcsán eszembe is jutott egy régi rövidítés. TTT. Ha valaki a hetvenes-nyolcvanas években volt fiatal tudja, hogy volt egy ilyen műsor: Tízen Túliak Társasága. Ha valaki ugyanezen időszak alatt, vagy korábban már felnőtt vagy ellenzéki volt tudja, hogy volt egy ilyen elv a szocialista (kultúr)politikában: Tűrt, Tiltott, Támogatott. Tovább is van, mondjam még? Mondom.
Ifjú hévvel szólva tehát tök jó, hogy vannak ilyen rendezvények, de hát nem nekünk. Illetve nekünk is, csak éppen többségünk már jó egy évtizede nem kíváncsi rá. Az a csalóka tény ne tévesszen meg senkit, hogy sokan szoktunk megjelenni a város főterén és egyéb frekventált helyein kulturális (tömeg)események alkalmával. Ez gyakran és többnyire – valljuk be – nem az esemény népszerűségének szól, hanem annak, hogy más inger nem ér itt bennünket, valamint annak, hogy számos rég nem látott ismerőssel csak így találkozhatunk – sokan évente egyszer.
Rólunk beszélek, a körülbelül tizennyolctól negyven éves embereket felölelő korosztályról. Merthogy számunkra célzott műsorok alig-alig voltak. Közel száz programot számoltam össze a hivatalos 2009-es Jászberényi Tél programfüzetben, de alig 4-5% szólt kimondottan egy olyan korosztálynak, ami 30% körüli aránnyal képviselteti magát a lakosság körében.
Persze nem szólhatok semmit. Pár évig élvezhettük például az Udvar Fesztivál nyújtotta örömöket, de 2007-ben annak is vége lett. A tavalyi, rosszul megrendezett, szánalmas mélyrepüléssel lefolytatott erőlködésről nem beszélek, bár egy két dolog ezzel kapcsolatban is figyelemre méltó.
A 2008-as, Gimnázium udvarában rendezett Valamilyen Fesztivál ugyanis azzal a feltétellel jöhetett létre, hogy nem ütközik a Jászberényi Tél programjaival. Ez így nehéz feladat, mert azzal minden ütközik. Valószínűnek tartom, hogy akiket nem vonz Hodorog Luca (Isten nyugosztalja!) emlékmiséje, az amúgy sem menne el rá, ha lenne más program a városban, ha nem. Ilyen értelemben tehát a döntéshozók kemény ellenállása minden alternatív program (és itt nem melegfelvonulásra gondolok) irányában fölösleges. Lehetetlen időpontokban megrendezett kulturális program egyenlő a biztos bukással. Tudta ezt az is, aki a feltételeket szabta.
Ráadásul tavasszal kezdték szervezni, amikor már minden, fajsúlyosabb előadó leszerződött valahová. Újabb gyomros a sikernek.
Mindent összevetve egy kicsit csalódott és frusztrált vagyok. Kulturális értelemben összemosódik itt a tél és a nyár, legalábbis nekünk fiataloknak. Persze mondhatják néhányan, hogy akkor tessék csinálni valamit, de józan ember lévén én sem szeretek széllel szemben vizelni.
Uff! Én beszéltem.