Egy hónapja sincs, hogy átadták a város lakosságának a Zagyva felett átívelő fahidat, és körülbelül eddig bírta, hogy valaki(k) ne barmolják össze. Kedves Laci, Sisa, Ati, Öcsi, Pityi, Pali (és valahány név a naptárba’)… Drága gyerekeim! Ha maradandót akartok alkotni, azt nem így kell csinálni.
Iratkozzatok be egy rajzszakkörbe, vagy táncoljatok, énekeljetek, ha ekkora közléskényszer tombol bennetek. Ha meg az energiátokkal nem bírtok, jelentkezzetek Agócs Tibi bácsinál, ő majd lefoglal benneteket és egy kiadós edzés után százszor meggondoljátok még azt is, hogy egyáltalán felemeljétek-e még a kezeteket, nemhogy filctollat fogjatok bele.
Aztán ha sokat dolgoztok, akkor majd valahol belevésik a neveteket egy táblába, érembe, kupába (de az is lehet, hogy nem…- ez egy ilyen világ) És azt majd még akkor is büszkén nézegethetitek, mikor már a firkátokat rég lekoptatta az idő. Mert az előbb utóbb lekopik. És higgyétek el, eljön az idő – jobb esetben a vodka-narancs kombináció hatásának elmúltával talán már másnap el is jött – hogy ti sem lesztek rá büszkék, hogy egyáltalán ott volt.
Ez a DJ Kurányi (vagykiaszösz) meg lehet, hogy óriási nagy király, de ha tudná, hogy ilyen debil alattvalói vannak, biztosan lefejelné a lemezjátszóját szégyenében. Ne csesszetek hát ki vele.
