Mikor a főtéren járok, gyakran sétálok el a Bundáskút előtt, alatt. Mindig felnézek rá, úgy néma tisztelgés gyanánt, hiszen elvégre mi vérrokonok volnánk. Anyai ágon ükapám Ő nekem. A szobor modellje Benedek Laci bácsi régmúltban a Város gulyáját őrizte becsülettel, mint számadó gulyás.
Igaz, a családi legendárium szerint néha-néha még a betyárokkal is lepaktált annak érdekében, hogy a város vagyona, mármint a gulyája ne szenvedjen „vagyonvesztést”. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mégis erről az egyetlen „munkahelyéről” mehetett „nyugdíjba”. A város pedig „közszolgálati nívódíj” gyanánt róla mintáztatta meg a „Bundáskút” szobrát. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy van még mit tanulnom. De nem csak nekem!
Azzal a gondolattal is gyakran eljátszadozom, hogy mit szólna hozzá a jó öreg, ha látná mennyit gyarapodott az óta a város, és mit szólna ahhoz, hogy ahol hajdanán békés állatok vonultak, ott most percenként több tíz tonnás kamionok dübörögnek. De arra is kíváncsi lennék, hogy mit szólna amortizálódott közéletünkhöz, melyet a hazugsághalmazok és torzsalkodások tömkelege jellemez. Mit szólna az „előrehozott” ádáz pártokon belüli és pártok közötti politikai csatározásokhoz. Mit szólna a választások közeledtével gombamód megjelenő pozícióéhes pártocskákhoz és pártszerű alakulatokhoz, kik demagóg, többnyire mindenkinek – még esetenként nekem is - tetszetős lózungokkal versengnek a választók kegyeiért.
Természetesen, ha majd egyszer ezek a politikai „versenyzők” is a kétes értékű un. politikai hatalom – én szolgálatnak nevezném – közelébe jutnak, többnyire kijózanodnak majd, Mert kipukkadnak majd azok az általuk felfújt „politikai lufik”, melyeket ők kreáltak. Mivel őket is kordában tartják majd a törvények és a mindent fojtogató bürokrácia. Így a „lelátóról” még lehet pocskondiázni a „hülye bírót” és a „kétballábas játékosokat”, de ez csak átmeneti állapot.
Drága Ükapám, ez akkoriban is így ment? Ember volt embernek farkasa már akkortájt is?! Én úgy gondolom Laci bácsi, hogy a Te „paktumod” a betyárokkal, csak amolyan „úri vircsaft” volt a mai közéletünkhöz képest. Igaz, „csúsztatások” már a Te idődben is voltak, hiszen sosem voltál juhász, mégis bárány heverészik békebeli nyugalommal a lábaidnál. Gulyás voltál a javából, mégis megtagadták tőled azok a fukar városi elöljárók azt a bronzborjút. Látod nincs új a nap alatt. Ennyi „gazemberség” láttán most Te is bizonyosan rosszallóan csóválnád a kucsmád alatti bajszos kobakod, ha nem abból a kemény fémből lenne.
Szórád Sándor a „Bundáskút” ükunokája