Valljuk be: Jászberény nem arról híres, hogy itt van az időegységre jutó legtöbb koncert, és arról sem, hogy itt található az egy négyzetkilométerre jutó legtöbb rockkocsma. Kevés olyan hely található városunkban, ahol élőzenét hallhat a megfáradt városlakó, ezek közül most a Törpéről szólnék.(Botcsinálta tollforgató, akarom mondani billentyűnyomkodó most reménykedik, hogy nem lepik el panaszos hangú hozzászólások a JBO üzenőfalát vagy / és postaládáját, fórumait a Nádor utca környékéről…)
Bár nem törzshelyem a Törpe, ha torzított gitárt, basszust, cintányér-csörömpölést hallok, e hely felé veszem az irányt. Hogy miért?
1.Mert tetszik a színpad: kicsi, de barátságos. Úgy van: nem a méret a lényeg!
2.Mert kell egy hely, ahol az aktuális feldolgozás-zenekarral együtt időről időre átismételhetjük a kötelezőket: „Rocktóberben születtem én…”; „Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm..; „Részegen ki visz majd haza…”
3.Mert zeneszociológiai megfigyeléseket is végezhetünk, például: a Rockin’ Rockcats nem felvágós, sőt, teljesen átlagos emberekből álló zenekar, mert a banda tagjai is ugyanazt a(z egyébként kellemesen hűvös) sört fogyasztják, amit a nem éppen dagadt pénztárcákkal rendelkező vendégek.
4.Mert nagy valószínűséggel felfedezem a törzsvendégek között azt az urat, aki frizurája alapján Esterházy Péterre hasonlít, és így máris olyan érzésem van, mintha irodalmi pantheonban lennék.
5.Mert vagy 12-13 éve, jócskán hátulgombolósként láttam egy kábeltévés riportot. Deák Bill lépett fel a Törpében, az ő tiszteletére még bográcsban pörkölt is főtt a kocsma udvarán. A tévéző ficsúr következtetett: a pörkölt jó, Deák Bill nemkülönben, biztos a hely is az.
Nos emlékeim szerint minden évben valamikor május környékén veszik kezdetüket a törpés bulik.
A buzgó mócsingok talán már vágják a centit: igen, már csak pár hét.
(Bár a cikk tulajdonképpen reklámnak is minősülhetne, melyet csak úgy nem illik közölni, régi kedves szerzőnk okán kivételt teszünk. És a helytől függetlenül mi is várjuk a jó nyári ÉLŐ koncerteket.- szerk.)