Mindenekelőtt leszögezem, ki nem vagyok: nem vagyok műszaki ellenőr, hivatalos „közpénzköltéshatékonyság-felügyelő”, még csak helyi kritikus tömeg (vagy annak a képviselője) sem vagyok. És hogy ki vagyok? Egy átlagos jászberényi polgár, aki örül annak, hogy útja egy részét kerékpárutakon teheti meg, nem kell kamionok, személygépkocsik között a jó öreg 28-as Csepellel csalinkáznia. (Persze nem vagyok az áruszállító járművek ellen sem: amíg kamionok is vannak a jászsági utakon, addig munkahelyek is vannak).
Jó dolog a Nagykátai úton biztonságos körülmények között tekerni, szeretem az Apponyi téri papírbolt előtti rövidke részt is. Igen-igen megörültem, amikor elkészült a Gyöngyösi úti kerékpárút (tudom, hiszen tapasztaltam: a kivitelezésbe hibák is csúsztak), és jó volt látni-hallani azokat a híreket, amelyek újabb szakaszok építéséről szóltak. Várom a fejlődést ezen a téren, még akkor is, ha egyes, Magyarországon jónevűnek számító kerékpáros aktivisták nem is igazán kerékpárutakat, hanem a már meglévő közutakból valóban használható szakaszokat szeretnének.
Szerény véleményem szerint minél európaibb, minél polgárosodottabb egy ország, annál több kerékpározásra alkalmas útja és kerékpározója van. A 90-es évek közepén, mikor Vechtában jártam, elégedetten állapítottam meg, hogy a városvezető jó példát mutat a helyieknek: az akkori Bürgermeister, Bernard Kühling kétkerekűjén szelte német testvérvárosunk utcáit. Hasonlóan kedves látvány tárult a szemem elé három évvel ezelőtt Bruges-ben, ahol szabályos „kerékpároshordák” lepték el a belvárost. Párizsban a bobók (a szó eredete: bohemian bourgeois / boheme et bourjois) teremtettek a környezetre is jótékony hatású divatot, de még New York úthálózatára is ráhúzható a „biciklisbarát” jelző, legalábbis az egyik kerékpárosblog beszámolója erről tudósított hetekkel ezelőtt.
A kerékpárutat álmodóknak csak azt tudom mondani: hajrá! Azt kívánom, hogy ne csak Badár Sándor henceghessen azzal, hogy Szentesen mekkora mértékű a „bicikli-felhasználás”, büszkélkedhessünk mi is valami hasonlóval. Ábrándjaim közül is a legmerészebb: Magyarország egyszer még a tízmillió kerékpáros országa lesz.