Gondolatok a XV. Műszaki Bálról
[2]Képek a GalériábanHa táncos eseményről - mondjuk egy bálról kell - beszámolót írni az nem kis kihívás egy tollforgatásra vállalkozó számára. Történetesen, azért mert minden ilyen rendezvénynek megvan a maga sajátos forgatókönyve. A bál eseményeit, a látványt, az elfogyasztott ételeket lehet felsorolni, szép jelzőkkel ellátni - és máris kész a mű, azonban a hangulatot, az érzelmeket és élményeket már sokkal nehezebb mások számára érzékelhetővé tenni. Pedig ebben próbálok munkálkodni e rövidke beszámolóban, mert a15. alkalommal megrendezett Műszaki Bál különlegessége a jól megkomponált farsangi külsőségek mellett, mégiscsak a láthatatlanban rejtezett.
A farsangi mulatságok kelléktárából jelmezként már az érkezésükkor minden résztvevő hölgy - a koktél mellé- egy a ruhájához illő apró színes tollakkal ízlésesen díszített arctakarót kapott. A bájos kelléket mindenki - ha rövid időre is – természetesen felpróbálta, ami olykor derűre, máskor némi elégedettségre és persze dicsérő jelzők sokaságára adott okot és lehetőséget a férfiak társaságában. Ez az apró kellék csodákat tett, mert a mögötte látható szép szempár éppen úgy ragyogott, mint egykor volt – csábított, mint akkor, s bizonyára napjainkban is hordozza a fiatalság örök báját.
Az ember egy ilyen hangulati környezetben hajlamos, pláne a kellemes, fülbemászó dallamok hallatán felidézni egykori fiatalságának sziluettjét, gyönyörködni az őt körülvevő fiatalságban és – pillanatok alatt tovatűnő - álmokat szövögetni. Ám az igazi csoda megtapasztalása mindannyiunk számára az őszinte és önfeledt öröm és boldogság felismerésében van. Ennek az élmények a megtapasztalása nemcsak a megválasztott bálkirálynő és udvarhölgyeinek kedves lényében és természetes mosolyában, hanem kisugározva, az őket körülvevő társaságok hangulatában is fellelhető volt. Miért is van az úgy, hogy az ember önkéntelenül is mosolyog, ha másokat örülni lát…?
Egyesek mondják: - a jó báli hangulathoz, persze program is kell, sőt olyan, amelynek íve van ! Casanova Szerelmei címmel Stróbel Dóra (szoprán ) Egyházi Géza (tenor) és a Historika táncegyüttes tagjai - Baráth Attila narrátori közreműködésével - a velencei karnevál hangulatát idézték - zenés, táncos műsorukban. Látványos produkciójukhoz fülbemászó olasz és francia nyelven előadott dallamokat varázsoltak
Az ismert dalok tagadhatatlanul érzelemkorbácsolók, hiszen a legszebb emberi érzésekről szólnak, amelyet a fináléban Sarah Brightman világhírű szerzeménye a Time to sey goodbay c. dal koronázott meg.
A csodálatosan szép duett valósággal megdermesztette a levegőt. Itt-ott még könnyek is ragyogtak a szemekben - bár ezt titkolni látszott - de jól tudjuk, léteznek örömkönnyek is!
Hát milyen szórakozás lehet az, ahol egy éjszakán át örülni, mosolyogni, s ha úgy adódik vigadva sírni is lehet …?
Tagadhatatlan tény, hogy a Műszaki Báloknak mindenkor megvolt a maguk sajátos varázsa. De ezúttal - a bűvös szám okán - volt valami különleges atmoszférája ennek az éjszakának Talán a rendezők, Szikra István, Kuzén Zoltán Bathó Tibor, Bartos Nándor és Bojtos József és a mindenkori műsorvezető Darázs Melinda ilyennek álmodták meg mind a tizennégyet, de jubileum csak ritkán adatik. -JB-