Tessék csak megnézni a képet, és tessék csak elnézni nekem, hogy kissé életlen, meg fénytelen. Mobiltelefonnal készült, ezért a hibák. No persze a belbecs ezúttal is szebb, mint a külcsíny.
***
Ha lenne még Ludas Matyi (szatirikus hetilap a huszadik század második felében), és lenne még Tücsök és Bogár (rovat az újságban, a dizájn center elődje), és lenne még Peterdi Pál (humorista a huszadik századból, ő kommentálta a barom képeket és szöveget) , akkor ez a fotó biztosan ott díszelegne. Sajnos se lap, se rovat, de még csak Pali bácsi sem, úgyhogy érjék be velem. Gyatrább lesz, de így is tanulságos.
Azt ugye tudjuk, hogy napról-napra több élelmiszer bolt nyílik az országban. Hol vannak már azok a régi (dehogyis szép) idők, amikor még sorban kellett állni a banánért (ha volt egyáltalán), és csak szilveszter előtt illett pezsgőt venni. Ma már verseny van a kegyeinkért, a vevő az úr. Elkényeztetnek bennünket. Több módon is. Mondjuk úgy, hogy igyekeznek mindent akciósan adni. Eksön van a kenyérre, a tejre, de még a gumi óvszerre is.
Abban a boltban, ahol a kép készült még a pezsgőforgalmat is pezsdíteni akarják az akciós árral. Erre öles tábla hívja fel a figyelmet. Nem látszik, de higgyék el, a többi árucikk kínálója színtelen, alig észrevehető. Ez viszont messzire harsog, és azt ordítja nekünk vevőknek, hogy vigyetek el, le vagyok értékelve.
Mit tagadjam, engem is odavonzott a látvány. Gondoltam megtakarítok egy halom lét, amiből majd fellendítem a családi kasszát. Arról nem is beszélve, hogy az engedményes pia láttán majd az asszony is engedményessé válik, vagyis elnézi nekem, hogy nem alapvető élelmiszerekre költöttem a nehezen összekuporgatott pénzünket. Amikor odaértem a polchoz, akkor jöttem rá, hogy a világ legjobb kereskedője vezeti ezt a boltot. Volt ugyanis pofája 10 magyar forintot engedni az árból, és ezt tízcentis betűkkel hirdetni. Ehhez tényleg tudás kell. 1399 helyett 1389, zseniális. Sőt kolosszális, bravó, sőt bravisszimó. Az árengedmény nem kevesebb, mint az eredeti ár tíz százalékának az öt százaléka. Azt azért hozzáteszem, hogy mindezt az egyik multinál láttam, szerintem egy honfitársunknak nem lett volna ehhez bátorsága. A nagy testvérek viszont bárhol és bármikor néznek hülyének bennünket. Persze joggal, hiszen én is odamentem a polchoz mínusz tíz forintért, és nem voltam egyedül.
Ja, nem vettem meg a pezsgőt. Engem ne kenyerezzenek le ilyen nevetséges dolgokkal. Van nekem önérzetem, na! Kell a francnak, adják oda másnak! Át is mentem a szemközti üzletbe és vettem egy üveg vörösbort. Ráadásul akciósan. 860 helyett, 855-ért!