Mikor ezt a Shakespeare-től származó – írásjelekkel módosított -- színműcímet kölcsönvettem, korántsem irodalmi témáról akartam értekezni. Sőt! Nagyon is prózai, ám a jászberényiek számára annál fontosabb dologról. Nevezetesen a városi Zagyvánkról, annak jelenéről, de még inkább jövőjéről.
Korántsem a teljesség igényével, néhány gondolat és adat erejéig tekintsük át ennek az inkriminált folyószakasznak a helyzetét. A városi Zagyva a Margit-szigetet megkerülő oldalággal együttesen 8 207 folyóméter hosszúságú, átlagos vízmélysége egy méter. Alapvető feladata a Zagyva fő ágából kivett víz tározása és továbbvezetése, illetve a város esővizének elvezetése. Mondjuk ki bátran, a városi ág Jászberény első számú csapadékvíz-elvezető csatornája. A városi ággal kapcsolatos problémák nagy részét éppen ez a funkciója okozza.
Sajnos a csapadékvíz-elvezető hálózat csatornáin nemcsak esővíz folyik a városi ágba, hanem minden egyéb szerves anyag és szenny is belekerül a folyóba, kritikusan megemelve ezáltal a belső ág vizének „tápláltsági szintjét”. Magyarul trágyázzuk a folyónkat, amely ezt meg is „hálálja” nekünk. Burjánzik is nyaranként gazdagon, hogy néha már a vizet sem látjuk a vízinövények tömkelegétől.
Ehhez a nem éppen felemelő látványhoz társul még meleg nyári éjszakákon a bomló szerves anyagok nem igazán romantikus leányszobákra emlékeztető illata. Köszönhető mindez az illegális szennyvízbefolyóknak, a csapadékvíz-elvezetőkre szabálytalanul rákötött szennyvizeknek. A nyitott szemmel járó ember sajnos úton-útfélen találkozhat ezzel a jelenséggel. Véleményem szerint az egyes csapadékvíz-elvezetők rácsain lerakódott több centis zsírrétegért sem a „zsíros esők” felelősek. Annál inkább a felelőtlen emberi magatartás. Egyes üzletek alkalmazottjai, tulajdonosai a legnagyobb lelki nyugalommal, fényes nappal öntik vödörszám vegyszeres, zsiradékokkal „gazdagított” mosó-, mosogató leveiket a csapadékvíz-elvezetők rácsai közé. Több alkalommal, a saját szememmel láttam ezt a környezetszennyező tevékenységet. Amikor pedig kérdőre vontam az „elkövetőt”, a válasz; „Mi köze hozzá, hát hová öncsem?” volt. (Az egyéb jelzős szerkezetektől a jó ízlés megőrzése érdekében eltekintek.)
Ez a viselkedésmód a továbbiakban nem tolerálható. Ha már a mentális meggyőzés nem vezet eredményre, akkor sokkal szigorúbb szankciókra van, lesz szükség. Nem tűrhetjük el, hogy amíg a város sok százmilliós áldozatot hoz a Zagyva városi ágának rehabilitációja érdekében, addig felelőtlen polgártársaink helytelen hozzáállásuk következményeként ismét egy felgyorsult eutrofizációs folyamatba hajszolják a folyót. Haladéktalanul fel kell derítenünk az illegális rákötéseket és az illegális szennyvízbefolyókat, majd maradéktalanul meg kell szüntetnünk azokat. Erre a feladatra megvannak a megfelelő technikák, csak az akaratot kell még mellé társítani. Amennyiben ezt nem tesszük, úgy hamarosan igazzá válhat az írás címe, mármint, hogy; „Sok hűhó semmiért”. Jól tudom, nem egyszerű a feladat, de halaszthatatlan. Saját jól felfogott érdekünkben sürgősen határozott intézkedéseket kell foganatosítanunk.
Annál is inkább meg kell tennünk ezeket a lépéseket, mivel az elmúlt év végén elkezdődött a Zagyva városi ágának várva-várt mederkotrása. Sürget tehát az idő. A munkálatok jelenleg is folynak, de sajnos folyik a mederbe az a rengeteg csapadék- és olvadékvíz is, amely nagyban nehezíti és lassítja a kotrását. A mederkotrást végző cég jelenleg már túl van a munka felén. A városi Zagyva medrének rehabilitációja után várhatóan egy korábbi, 30-50 évvel ezelőtti állapot fog kialakulni. Megfiatalodik tehát a folyó.
Az ág későbbi üzemeltetése során megváltozik az eddigi vízkormányzás is, mivel van a jelenleginél egy célszerűbb, korszerűbb megoldás. Ez az úgynevezett „alsóöblítéses” rendszer, melynek alkalmazásával az elöregedési folyamat kinyújtható. Szakemberek egybehangzó véleménye szerint e módszer alkalmazásával az elkövetkezendő 50-60 évben nem lesz szükség újabb beavatkozásra.
A városi Zagyva „fiatalító kúrája” után már csak rajtunk fog múlni, hogy meddig tudjuk állapotát megőrizni. Ehhez minden feltétel adott lesz, mivel a közelmúltban kiépült a város teljes szennyvízhálózata, így adott a rácsatlakozás lehetősége. Nekünk, berényieknek pedig saját jól felfogott érdekünk, sőt kötelességünk, hogy ezt meg is tegyük. Javaslom, hogy a jövőben legyünk fegyelmezettebbek, és ne öljük meg újra a folyónkat, mert a „hullaszaga” ismét bennünket fog a legjobban zavarni.