A parlamenti választások után csitulni látszik az eufória, a nép döntött, s ez így van jól. Persze háboroghatunk, hogy a szélsőjobb bekerült a parlamentbe, kesereghetünk, hogy a rendszerváltó pártok közül kettőnek nem sikerült megugrani a bejutási küszöböt, de ezek csak érzelmek.
A nép, az istenadta nép változást akart, mindenáron, mindenképpen, mindenhogyan, s ez is jól van így.
Valóban „történelmi” esélye van most a Fidesznek arra, hogy az ország szekerét jó irányba fordítsa, s végre kikecmeregjünk a kátyúból, abból a kátyúból, amit húsz éve porondon lévő politikai elitünk ásott nekünk az elmúlt húsz esztendőben. Persze erről nincs szó, csak a bűnösökről (és a bűnbakokról), én meg azt mondom, aki bizonyíthatóan bűnös, tessék lecsukni, jó hosszú időre. Ezt várja a nép, ha már meg tetszettek ígérni. Én azért bízom abban is, nem koncepciós- és kirakatperek valóságshow-it fogjuk bárgyún bámulni, hanem aki tényleg rossz fát tett a tűzre, most „melegedjék melegénél” – jó sokáig.
Figyelem a médiát, mióta kiderült, a Fidesz kétharmados többséget szerzett a parlamentben, s ez így van jól, a nép akarta. Pénteken volt az új Országgyűlés alakuló ülése, de már előtte is hangzottak el érdekes nyilatkozatok.
Orbán király első dolga volt nekirontani az MNB elnökének, amit rögtön lereagált a tőzsde is, pedig jó lenne, ha a mindenkori miniszterelnök és a mindenkori jegybankelnök tényleg jól dolgozna együtt, elsősorban az ország érdekében. Itt máris érdekellentét van, hiszen a szigorú fiskális- és monetáris politika, valamint a választási ígéretek teljesíthetősége köszönő viszonyban sincs egymással. Tudja ezt jól a Fidesz is, és Simor András is. Az se nagyon tetszhet az új kormányzópártnak, hogy az első negyedéves GDP-adatok emelkedést mutatnak, s már nem célszerű Gyurcsány-Bajnai éráról beszélni, hiszen a Bajnai-féle válságkezelés – úgy látszik – jót tett a gazdaságnak, az országnak (nem véletlen, hogy komoly nyugati elemzők példaértékűnek találják), még akkor is, ha fájt, mert bizony fájt, ezt ne tagadjuk.
Úgy látszik, Hagyó Miklósnak hosszabb vendéglátást ajánlottak fel, bár az ügyészségi, rendőrségi vizsgálatok lezárultáig, a bírósági ítéletig fogalmazzunk óvatosan. Aki bűnös, kapja meg méltó büntetését, aki nem, az éljen tovább, mint Marci Hevesen.
Sólyom László köztársasági elnök nekiszaladt a szélsőjobbnak (hogy miért csak most, azt nem tudni?), de Vona Gábor gárdamellénye nála is kicsapta a biztosítékot. Mit is mond erre a Jobbik? Tökös gyerek ez a Vona Gabi? Talán. Bár azt nem kellene elfelejteni, egy magyar országgyűlési képviselő, egy pártelnök esetén ez talán már kevés, mert mintha Vona Gábor nem venne tudomást arról, hogy az ország háza, az Országház nem az utca, nem vidéki – árpádsávos zászlóval teliaggatott – rendezvényterem, hanem sokkal fontosabb hely, ahol nem csak a csápoló szimpatizánsok vannak jelen…
Természetesen drukkolok az új kormánynak, valóban esélyük van arra, hogy rendbe tegyék az ország ügyeit, a nagy ellátórendszereket, a közbiztonságot, az egészségügyet, munkahelyeket teremtsenek, adót csökkentsenek, valós reformokat hozzanak (kicsinyes és a reformokat megakadályozó ellenzéki piszkoskodás nélkül – de ezekről majd talán legközelebb beszélünk).
Én azért azt tanácsolnám a miniszterelnöknek (ami ugyan el sem fog jutni hozzá), hogy jó lenne, ha Semjén elvtárs-urat kicsit hátrébb mozdítaná, s nem nagyon engedné nyilatkozgatni (van erre sokkal értelmesebb és alkalmasabb jelölt is), mert bizony az Úristen is összehúzza néha a szemöldökét annak hallatán, amit ez a nagyon keresztény, nagyon magyar, nagyon „okos” emberke összehord. Kár az imázst rontani butaságokkal.
De legközelebb majd folytatjuk, hátha akkorra már kisebb lesz a mellény, s több a józanság.