Van képem hozzá… Négy nap, négy tucat program és (majdnem) 40 fok – ZagyvaParty Fesztivál 2016

Aki belelapozott az idei program füzetbe jóleső érzéssel fogadhatta, hogy ebben az évben sem lesz programhiány a Margit szigeten. Sőt a kis térkép láttán inkább a de ja vu érzés kerítette hatalmába, hiszen a helyszínek is ismerősek voltak. Sőt a szervezők idén arra is gondoltak, hogy a választási lehetőségek ne függjenek a pénztárca vastagságától… minden program ingyenes volt.

Tulajdonképpen a csütörtök délután és este ismét a blues rajongók kedvére való volt, ékkőként azzal a Ripoff Raszkolnyikov-val, aki nem régiben már egyszer elbűvölte a stílus rajongóit itt Jászberényben. Közben persze készültek a homok szobrok is és előtte pedig fel lehetett térképezni a „kínálatot”. Dacára a melegnek – legalább is akkor azt gondoltuk, hogy ez már az… pedig – már ekkor is szép számú érdeklődő sétált fel és alá, mígnem aztán Ripoff „megálljt nem parancsolt" leírhatatlan hangjával és zenéjével.

Pénteken délután aztán tényleg beindult a „pörgés” minden fronton. Dzsessz itt, dzsessz ott, közben egy kis „szakma”… a pálinkateraszon, a cefre készítésről. Mondanom sem kell, hogy nem a hölgyek jöttek lázba az ott hallottaktól. Úgy este háromnegyed 8 felé mintha valami megfordult volna a levegőben, mert az emberek elkezdtek serényen gyülekezni a Katlan Színpad körül. A Berényi Színjátékos Társaság előadása készülődött… persze sokan tudták, hogy a tagok ugyan azok, akik korábban olyan színdarabokkal szórakoztattak sokunkat, mint például az Imádok élni. Ezúttal Münchausen báróval invitáltak mindenkit egy mesebeli utazásra… egy valami változatlan volt… a siker. Alig hogy lehalkult a taps máris indult a népvándorlás a nagyszínpadhoz, ahol a komolyan képzett zenészekből verbuválódott Syrius Legacy idézte meg az egykor volt remek zenekart. Miközben fél szemmel a radarokat figyeltük telefonjainkon – komoly vihar közeledett vészjóslóan Berény felé – a publikum válaszút elé került… nem először és nem utoljára. A Sziget Bistróban Gyimesi táncház készülődött, miközben a nagyszínpadon ismét vendégül láthattuk Berki Tamást és a Sárik Péter Triót. Ebben a felállásban viszont még nem mutatkoztak be nálunk. Bevallom ezúttal én őket választottam, mert egyrészt nagyon szeretem ezt a zenét, másrészt reményeim szerint Tímár Viktor és Antal Tibor néhány hét múlva ismét vendégünk lesz a Csángó Fesztiválon. Eközben a vihar úgy gondolta, hogy kevésbé zajos tájékot választ magának és elkerülte városunkat. Vissza térve a nagy színpadhoz, Sárik Péterék ezúttal is irdatlan energiával tolták végig a majd két órát… pedig azért Berki Tamás alig pár napja töltötte be a 70 -et… és még volt energiája egy kis kedves beszélgetésre is a rajongókkal… Na én ezt a napot itt feladtam, pedig még volt hátra ez-az…

Szombaton már senkinek nem kellett tartalékolnia, hiszen másnap nem kellett dolgozóba menni… már akinek. A programok már délelőtt elkezdődtek és bizony vasárnap hajnalig eltartottak. Csak egy „mazsola szemet” hagy emeljek ki … persze teljesen szubjektíven… ez pedig "A megbocsájtás napja". Még mielőtt valami nagyon komoly dologra gondolnánk a Városi Könyvtár - egyébként egész hétvégére – kitelepült csapata ezen a fedőnéven várta vissza késedelmi díj nélkül a véletlenül magunknál felejtett könyveket. Hogy milyen sikerrel jártak, azt elfeledtem megkérdezni. Annak viszont tanúja voltam, hogy szinte folyamatosan kínáltak programokat kicsiknek és nagyoknak. Ahogy fordult estébe az idő úgy telt meg a sziget és persze a Klapka sportpályája, ahol nálunk még nem látott – legalább is általam - vidámparki attrakció várta a kihívás és borzongás után ácsingózókat. A Bistóban beindult a végtelenített utcabál a Príma Party zenekar zenéjére és úgy általában minden mindenütt ezerrel dübörgött... a Joe Cocker Coverbandtól a Dynamit Dudesig. A csendre vágyók pedig elkészíthették kicsiny mécseseiket párjukkal és kívánságaikkal és a Zagyva vizére bocsájtahatták. A nagy színpad körül is látszódott valami komolyabb mozgolódás, hiszen szépen lassan kezdtek gyülekezni fiatalok és idősebbek a kordonoknál… nem csoda, hiszen fél kilenc körül a Hollywood Rose - aki nem tudná, mint ahogy én sem tudtam ők az egyik legjobb Guns N’ Roses számokat játszó zenekar messze földön – átvette az uralmat és olyan bulit produkált, hogy az lehetetlen volt nyugodtan ülve végig nézni… pedig voltak akik megpróbálták… sikertelenül.

Szombat este lévén ezúttal sem maradhatott el a körtánc és a tűzugrás, ami a fesztivál része lett, bár már évekkel korábban is "hódoltak" a Szent Iván éj hagyománynak a Jászság Népi Együttes táncosai, zenészei és barátaik. És jó szokás szerint a hangulatnak ezúttal is tűzakrobaták produkciója ágyazott meg. Ezt a napot itt adtam fel. Na nem azért mert nem lett volna program, de én nem tartoztam a szerencsések közé, akinek vasárnap hajnalban nem csörgött a vekker.

Sőt ahogy az már lenni szokott ezúttal sem jutottam el a vasárnapi főző versenyre. Így aztán mire kiértem, addigra az ínyencségeknek hűlt helyét sem találtam. Viszont desszertként meghallgattam a Cabaret Medrano koncertjét és utána érdeklődve vártam sok rajongóval egyetemben az este egyik fő számát a Republik koncertet. Tulajdonképpen csak azért kellett osztozniuk a főszerepen, mert őket közvetlenül a magyar labdarúgó válogatott mérkőzése követett természetesen telt házzal mint a nagy színpad előtt, mint pedig a szabadtérin…

Visszatekintve az idei ZagyvaParty Fesztiválra ezúttal is megtalálhatta mindenki a kedvére való programokat. Hogy nem túl sok-e? Magam részéről az a véleményem, hogy nem szívesen ülnék le egy étteremben, ahol csak a konyhafőnök ajánlata van az étlapon… mert lehet az bármilyen finom is, mi van, ha én éppen azt nem kedvelem… Akkor inkább egy bőséges étlap amin bizony el kell döntenem hogy melyik kedvencemről mondjak le a másik javára… esetleg teljesen új ételt próbáljak ki… hát igen a választás időnként lemondással is jár.

Amint a képre kattintva a galériában látható én is válogattam… bizonyára lesznek, akivel egyezik a választásom és olyanok is, akik más eseményről láttak volna szívesebben fotókat… Szerencsére nem kellett végig fényképeznem a teljes kínálatot, sem pedig a „konyhafőnök” egyetlen ajánlatát… Választhattam…Szabadon… néha nehéz volt… megérte... nekem mindenképpen.