- Halottak napját követően, most a Nemzet halottaira kell emlékezzünk, és aki nem rója le előttük kegyeletét, nem mond el egy imát, igenis érezze magát mulasztásban vétkesnek - kezdte megemlékező beszédét Szádvári Gábor a Polgári Kör múlt heti rendezvényén, ahol az ’56-os szabadságharc és forradalom mártírjaira emlékeztek. - Amelyik nép nem ismeri, nem érti és nem tiszteli múltját, történelmét - folytatta Szádvári - és nem teszi azt rendbe, az nem tud jövőt sem építeni. Az épületek és a föld sebei lassan-lassan begyógyulnak, a Szent Korona is újra ott a templomtornyon, vannak emlékhelyek is…, de a lélek sebei még nem gyógyultak be.
A megemlékezés kezdetén Nagy János, a Polgári Kör elnöke szólt néhány szót a sajnos nem túl nagy számban összegyűlt hallgatósághoz - akik az előzőleg megtartott szentmiséről és gyertyagyújtásról érkeztek a Déryné Művelődési Központba - őt a Polgári Kör fiataljai követték zenés megemlékezésükkel.
Ezután hangzott el Szádvári Gábor beszéde, ki a szónokként felkért, de nem megérkező Vanek Béla, ’56-os elítélt helyett beugorván állt a mikrofon mögé. Beszédében sajnálatát fejezte ki, hogy a városi ünnepséget követő koszorúzáskor nem tudott illő körülmények között megszólalni Dr. Rózsa György, akinek szavai kihangosítás nélkül, a semmibe hullván, nem jutottak el a címzettekhez.
Az ’56-os emlékműnél előadott műsor pedig bármennyire is szép volt, a forradalom ünnepe egy irodalmi színpad szintjére süllyedve került megünneplésre – mondta Szádvári Gábor - pedig őszinte büszkeséggel kellene mondanunk, hogy ezt mi, magyarok csináltuk. Az első repedést azon a bizonyos falon igenis mi magyarok ütöttük, még ha a művelt Nyugat – mint már oly sokszor - magára hagyta Magyarországot és eltiportak minket.
A városi ünnepségnek az volt a kicsengése, hogy most értek be 56 gyümölcsei - folytatta a szónok, - ám ezek a gyümölcsök - bár már látszanak - még korántsem értek be, hiszen ott vannak a halottak, az elhurcoltak, a megalázottak, akiknek még soha senki nem mondta, hogy bocsánatot kérünk. Ideje lenne ezt kimondani, mert addig a magyar nép lelke nem nyugodhat meg, nem tud megerősödni, és nem tud megvívni egy újabb harcot, melyet most nem fegyverek, hanem a fehérgalléros bűnözőkkel szemben kell megharcolnunk.
Fentről az 56-odsok figyelnek minket és várják, hogy a következő tavaszt hogy éli meg a magyar nép. Ahhoz, hogy a bocsánatkérést végre meg lehessen tenni, ott, abban a kis fülkében minden magyarnak szüksége lesz a határozottságára, lelki erejére. Ha az összefogás megvalósulhat, akkor a magyarság elindulhat azon az úton amelyre hivatott.
Mert a Regnum Marianum soha nem lehet Regnum Gyurcsányum - zárta beszédét Szádvári Gábor.
