Október 20-án, Vendel napján, a hagyományokhoz híven Szent Vendelt ünnepelte a Jászberényi Gazdák és Polgárok Köre. A leginkább a jószágtartó gazdák, pásztorok, juhászok védőszentjeként tisztelt Szent Vendel kultusza hazánkban a 18. században bukkant föl. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban pásztorként ábrázolják, s melyek a Jászságban is igen elterjedtek. A Vendel szobrot rendszerint a település végén vagy a határ azon részén állították, ahol az állatok a legelőre jártak.
[2]Képeink a GalériábanSzent Vendel napját számos községben fogadott ünnepnek tartották, körmenetben vonultak a szobrához. Így tettek most a jászberényi gazdák is, bár körmenet helyett autókkal közelítették meg a Jászárokszállásra vezető útnál található szobrot, miután részt vettek a Barátok templomában tartott hálaadó szentmisén. A szobornál tartott rövid ünnepségen – melyen a Jászberényi Hagyományőrző Egylet tagjai is részt vettek – Tamás Zoltán gazdaköri elnök mondott rövid beszédet, majd virágot helyeztek el a szobor talapzatánál.
Az esti órákban a Gazdakör székházában a szokásos Vendel napi vacsorával ünnepeltek a gazdák. A régen, az egyes gazdák házában lezajlott közös vacsoráknak megfelelően, lefordított tányérok és a tányérok alá tett evőeszközök várták a gazdaköri tagokat és vendégeiket, kiknek soraiban megjelent Budai Gyula a MAGOSZ szövetségi igazgatója is.
Ünnepi beszéde során egyrészt az előttük álló szűk félévről beszélt, melyet akár már fél lábon is ki kell bírni, utána pedig hozzá kell látni mindannak a helyrehozásához, melyet az utóbbi két kormányzati ciklusban - akarattal vagy hozzá nem értéssel – tönkretettek a jelenleg hatalmon lévők. Dolguk lesz bőven. A felelősöket pedig – természetesen a törvényes kereteken belül maradva – de nagyon komolyan el kell számoltatni, és akire kell, arra igenis, rohadjon rá a műanyaglakat – mondta a jászberénybe mindig nagy örömmel érkező MAGOSZ vezető.
Az aktuálpolitika helyét azonban hamarosan átvette a birkapörkölt és a rétesek illata, a jófajta borok, meg a remek zene pedig minden pillanatnyi gondot feledtetett, és igencsak mulatozásra serkentette a gazdákat, akiknek Vendel napi összejövetele így az azt követő Orsolya napra is átnyúlt.
[3]