Kellemesen fura érzés, amikor az ember abba az intézménybe lép be hosszú évek múltán, amely élete egyik legszebb korszakának emlékeit idézi fel benne. Igen, a középiskolás éveket. Fura érzés egyrészt azért, mert eszünkbe jut mennyi idő telt el azóta, hogy a padra firkáltuk a matekpuskát, és milyen rég volt az is, amikor együtt örültünk, ha elmaradt a fizikaóra. És végül furcsa érzés az is, amikor felnőttként térünk vissza gyermekkorunk színhelyére.
Fotó: Buschman ÉvaIlyen kósza gondolatokkal telve, „boldogan-szorongva” éreztem én is magamat, amikor a Liska József Erősáramú Szakközépiskola és Gimnáziumba megérkeztem pénteken reggel. Volt iskolám termei, folyosói az ősz jellegzetes színeit, vonásait hordozták magukon a különböző sárga, zöld levelekből készített díszítésnek köszönhetően. A kollégium előtérben a paravánok az intézmény történetét mutatták be fényképekben.
Kisvártatva megtelt vendégekkel a kollégium nagyterme a kilenc órakor kezdődő ökumenikus hálaadó és megemlékező istentisztelet alkalmából. A rendezvényt megtisztelte a vechtai és a kassai testvériskolákból érkező delegáció is.
Összegyűltek régiek és maiak, egykori és jelenlegi tanítványok, tanárok. Ünnepelt az intézmény. Fél évszázada jött létre, az erősáramú szakképzés pedig negyven esztendeje zajlik falai között. Kettős jubileum, amelynek módját kellőképp megadta az iskola.
Az ünnepi istentiszteleten a jelen eredményeinek méltatásáról, az intézmény és a szakképzés előtt álló feladatokról, a jövő kérdéseiről Szabó J. Róbert református lelkész beszélt, míg Novák István atya, a Nagyboldogasszony Két Tannyelvű Katolikus Általános Iskola igazgatója azokra az egykori tanárokra, tanítványokra emlékezett, akik az ötvenéves jubileumot már nem élték meg.
Érthető volt az istentisztelet után Hlavacska Andrásné igazgatónő elérzékenyülése, hiszen, mint köszöntőjében elmondta, ő maga az ötven esztendőből negyvenet ott töltött, előbb, mint az intézmény tanára, később, mint igazgatója.
A ceremónia után az érdeklődők megtekintették a kollégium termeiben berendezett kiállításokat. Az egyikben a kerámiák, fafaragások, gobelinek, régi, a 60-as 70-es években divatos retro ruhák, cipők, táskák, bőrönd, rádió csalogatták oda a kíváncsi szempárokat. Egy másik helyiség az iskola eredményeit mutatta be a sok serleg révén, és az intézmény névadójának, Liska professzornak az érdemeit is megismerhettük a számos régi dokumentumból. Időutazást tehettünk még bizonyítványokon és újságcikkeken keresztül is múltból, napjainkig. De ugyanilyen múltidézést lehetett tenni abban a teremben, ahol videofelvételeken, diafilmeken, klippeken elevenedett meg az eltelt ötven esztendő.
A főépület földszinti termeiben a műszaki munkaközösség rendezte be kiállításait. Ott vezérléstechnikát, robottechnikát, hajdani számítógépeket vehettünk szemügyre.
A kissé kellemetlen időjárás ellenére sokan összegyűltünk, s idéztük fel a múltat, a jelent, s a jövőt. A jövőt jelentette sok- sok fénykép kinek, kinek az unokájáról, akik lehet, hogy szintén a „Liska” hírnevét fogják majd öregbíteni.
Délelőtt tizenegy óra volt, amikor a vendégsereg a főépületbe vonult, ahol a Liska-emlékfalra koszorúk kerültek az igazgatónő méltató szavait követően.
Délutánra még több régi tanítvány és tanár érkezett az iskolába, majd az egykori diákokból és jelenlegi tanárokból álló focicsapatok sorakoztak fel a bitumenes pályán, hogy összemérjék tudásukat. Ezúttal a régi diákoknak sikerült „elvinni a pálmát”.
A nap zárásaként jubileumi gálaműsor kezdődött a Malom Film-Színházban, amely zsúfolásig megtelt.
Köszöntötte az ötvenéves iskolát dr. Gedei József polgármester, Vass Attila az Electrolux Lehel Kft. nevében, Matej Éva, a kassai testvériskola igazgatója, Hubert Bertke, a vechtai testvériskola igazgatója, Szűcs Gyula, a JNSZM Tiszk igazgatója, Kári László, a Gróf Apponyi Albert Ált. Isk. igazgatója, Halmai Ferenc r. alezredes, városi rendőrkapitány, dr. Sallai János határőr ezredes, egykori diák és Hlavacska Andrásné a Liska József Középiskola igazgatója.
Fotó: Nagy TamásAz ünnepi szavak után a diákoké volt a színpad, aki eljött nem bánta meg, hiszen tehetségekben nem volt hiány. A produkciók sorát Karinthy Frigyes: Kire ütött ez a gyerek? című művének előadása nyitotta lelkes fiatalok humoros előadásában. Mások break-tudásukkal nyűgözték le a nagyérdeműt, a sok akrobata mutatvány csak úgy „hömpölygött” a színpadon, azt követően pedig a megérdemelt taps. Rajtuk kívül felléptek ügyes hastáncos lányok, az iskola néptáncosai és kórusa, valamint sikert aratott az a páros is, akik társastánccal lepték meg a közönséget.
A nap végére bizonyára sokunkban feloldódott szép lassan az a kellemesen fura érzés, az a boldogan-szorongás, ami a nap elején még megvolt…