Hatvanhat éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg.
A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége volt, idegen földön, idegen érdekekért négyszer annyi ember pusztult el, mint Mohácsnál. A doni hősökre és a II. világháború áldozataira emlékezve tartottak ma este szentmisét a Szentkúti templomban, utána pedig gyertyagyújtásra kerül sor a II. világháborús emlékműnél. A hideg ellenére sokan szántak rá pár percet, hogy egy mécses meggyújtásával tisztelegjenek az áldozatok emléke előtt.
HALOTTI BESZÉD
Balla István
Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.
Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet
elhányjuk róla, talán találunk
kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet,
s talán találunk a szíve helyén
Északi Fényt, s fekete csöndet.
Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.
Az itthoni eget, leheletünket
emeljük szájához, mint a tükröt,
hátha bepáráll, hátha él még,
hátha elfelhősül a kék ég,
hátha fölül, s hátha ránkümmget,
csöndbozontú szája ránkmordul,
szakállából, havas hajából
kifésüli a férget, a földet.
Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz,
Te, a hadiárvagyöp, én, a hadiárvaföld.
Menjünk - füvekként araszolva,
vakondként a földet púpólva,
menjünk - sírokként hullámolya,
sírbarázdákként ringva, ringlódva,
új temetőként kiáradva,
ó-temetőként kiszáradva,
süppedt sírokként apályolva -
menjünk Donkanyarapánkhoz,
Voronyezs-Donkanyar-apánkhoz,
Isonzó-Galícia-apánkhoz,
Világos-Temesvár-nagyapánkhoz,
Ob-Jenyiszej-öregapánkhoz,
Volga-Káma-szüleapánkhoz,
vén-sír-Atlanti Óceán-apánkhoz
a Szabadság Szobor-kopjafához,
a Fáklya-ravatali gyertyához,
gyere szanaszét-apánkhoz
szanaszét-szívű, szavú apánkhoz.
Egyik lábunk Északnak menjen,
másik lábunk Delelő Délnek
Balsors-véres-kard kezünket
nyargaltassuk kopjás Keletnek.
Koponyánkat, felfért hordóját,
gurgassuk keresztes Nyugatnak.
- nincs zöld, hol ne füveltünk volna,
föld, hol ne röglőttünk volna,
ég, hol páránk ne egesedne,
ág, hol porunk ne leveledne
eleven ekékkel a tengert
szántottuk sírokkal a tengert,
fölszántottuk sírral a földet
eleven sírokkal a földet,
s vetettünk bele élőembert,
búzaunokát, rozsszüléket,
s arattunk láncot, láncos lángot,
üszög-időt, pipacsigéket.
Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz.
Gyere velem,
Fiam.
