Fotók: Szalai GyörgyA szombat délelőtti tikkasztó melegben, a Margit sziget felé járók az onnan kiáramló finom illatok, és a felszálló füst mellett, az autók sokaságából is sejthették, hogy a fák között „forralnak” valamit.
Bizony volt is, akinél már forrott az étel a bográcsban, míg mások akkor láttak hozzá a hagyma pucolásához, a tűzrakáshoz, a gázpalackok beüzemeléséhez, egyszóval az alkalmi tűzhely elkészítéséhez. Még jó, hogy a szigeten lévő fák koronái a nap sugarait kevésbé engedték kibontakozni, így a szakácsok fejei annyira nem „forrtak” fel, legfeljebb főttek, hogy milyen ízekkel, trükkökkel tegye ki-ki a saját menüjét finomabbá.
A szigetre vezető hídon áthaladva néhány póniló is részese volt a nyolcadik alkalommal megrendezett Népi ételek főzőversenyének, amelyet minden évben is a Jászsági Vendéglátók Egyesülete szervez a Jászberényi Nyár – Vigadalmi Napok keretében. A pacikhoz visszatérve, nem kell megijedni, ők nem főztek, és belőlük sem készült „lókolbász”, a dolguk mindössze annyi volt, hogy a rendezvényre érkező gyerekek a hátukra felpattanhassanak. Aki járt már a szigeten – gondolom, sokan vagyunk így – tudja, hogy annak „szívében” egy kis játszótér található, hintákkal, mászókával, így a lurkók ott is találtak maguknak elfoglaltságot.
Bobák József, az események főszervezője, a Jászsági Vendéglátók Egyesületének elnöke a sziget minden pontján feltűnik. Beszélget, szervez, intézkedik - hogy minden gördülékenyen menjen.
- A kezdeti évek főzőversenye egészen nagy eseménnyé nőtte ki magát.
- Ez a nyolcadik alkalom, hogy a versenyt megrendezzük. Bográcsban 32 csapat harminckilencféle ételt készít, szabadtűzön sütött ételeikkel hatan neveztek, és tizennyolcan hozták el süteményeiket. A létszám valóban érvről évre gyarapszik. A verseny híre ezúttal is messzire eljutott, ugyanis az ország számos pontjáról érkeztek a gasztronómia kedvelői, pl. Budapestről, Szekszárdról, Újszászról, Kenderesről, Ceglédről. Mind a „főzőtudásukat összemérőket”, mind pedig a hozzátartozókat, családtagokat, barátokat, nézelődőket tekintve nőtt a létszám a korábbi évekhez képest.
- Egy kívülálló is belekóstolhat a finomságokba?
- A legtöbb helyen van rá lehetőség. Ez úgy történik, hogy mindenkinek váltania kell a számára legínycsiklandóbb ételhez kóstolójegyet. Olyan is van azonban, ahol egy csapat azért jön ki, hogy jól érezze magát és csak a szűk családi, baráti kört kínálják meg az ételből. De itt van Pomázi Péter is, aki a jövőre esedékes Pizzaszakács Világbajnokságra készülve ad ízelítőt tudásából.
- A gyerekekről sem feledkeztek el.
- Az ő kedvükért van a pónifogat és a játszóház, amelyben a jászkisériek vannak segítségünkre. A felnőtteknek is gondoskodtunk programokról: Fehér Ödön és cigányzenekara jóvoltából a jó ebédhez szól a nóta, nekik kínál szórakozást.
Halászlé tésztával
Beszélgetésünk végeztével tettem én is egy „kört” a szigeten, mentem a finomabbnál finomabb illatok után.
Bálint Károly Szekszárdról érkezett, első alkalommal részese a főzőversenynek. Mint mondta, az öccse és családja lakik Jászberényben, rajtuk keresztül értesült az eseményről.
- Mi rotyog a fazékban?
- Halászlevet készítünk, amely abszolút egyszerű, nem kell hozzá más, mindössze: hagyma, paprika, só, víz és persze hal. Egyben feltesszük az alapanyagokat a tűzre, miután felforrott, teszünk bele zöldpaprikát, majd 40-50 perc főzés után teríthetünk is. Az általunk készítendő halászlének talán annyi különlegesség lesz, hogy a mi vidékünkön tésztával szokás enni, errefelé pedig úgy tudom, ez nem annyira jellemző.
- Mérte már össze tudását más főzőversenyen is?
- Nem idegen tőlem a versenyzés. Odahaza is szoktam főzni és versenyezni is. Általában mindig jó eredményt szoktunk elérni.
- Vannak segítői a halászlé elkészítésében?
- Csak a szűk család serénykedik körülöttem, de a főszakács én vagyok.
Vad finomságok
Tovább haladva két bográcsot is meglátok egy másik csapatnál. A benne lévő falatokon látszik, hogy rájuk fér még egy-két „rottyantás”, de kezd jól kivehető lenni a végeredmény.
A jászberényi Petrányi Zsolt az ízek mestere, már hatodik alkalommal részese a főzőversenynek. Megtudom, hogy vadnyúl készül az egyik bográcsban, a másikban pedig vaddisznó. Juhtúrós galuskával fogja majd felszolgálni az ételt, amelynek illata csak úgy száll a levegőben, amíg beszélgetünk. Elmondja Zsolt azt is, hogy ő vadász, így nagyon nem is lehet rajta csodálkozni, hogy vadételt készít. Abba is beavat, hogy ennek alapja, elkészítése ugyanolyan, mint a többi pörköltté, de az íze teljesen más.
Igaz megkóstolni nem tudtam, mert még nem volt készen, de bizonyára jövőre is készül Zsolt valami újdonsággal, akkor majd később megyek, hogy már csak asztalhoz kelljen ülnöm…
Közben egyre több nézelődő lepte meg a szigetet, családok is érkeztek, apa, anya, kisgyermek. A nagyobbak hintáztak, lovagoltak, a szakácsok sürögtek, forogtak, főztek, a barátok kóstoltak, s terítettek. Leszögezhetjük: az idén is jó volt a szigetre kimenni, és „belekóstolni” a Népi ételek főzőversenyébe.
Az eredményekről…
Versenyről lévén szó, hattagú szakavatott zsűri értékelte a „műveket”, melyben az alábbi eredmények születtek a különböző kategóriákban:
A szabadtűzön sült ételek kategóriában a Hej, halászok csapat haltepertőjét találta a zsűri a legmegfelelőbbnek, így az első helyet nekik ítélték.
A bográcsos ételek legjobbja a Kisberényi csibészek kakaspörköltje lett galuskával.
A sütemények kategóriájában Versegi Erzsébet végzett az élen.
A vendéglátósok kategóriájában az első helyet Kókai Gábor érdemelte ki pandúrgulyásával,
a közönségdíjat a Zsóka barát csapat kapta,
a Jászság Ínyes Mestere fődíjjal pedig a Csete Balázs Honismereti Egyesület büszkélkedhet, amelyet házi süteményeikkel vívtak ki maguknak.
