1984 karácsonyán, egyetlen alkalommal kerülhetett színpadra a Budapest Sportcsarnokban a Vadászat. Most Földes László Hobót kérdeztük róla és az idén megjelent Bolondvadászat című dupla albumról.
– Mik voltak azok a körülmények, amelyek miatt majd' huszonöt éve megszületett a Vadászat?
– Kerestem egy formát, amelyben ki tudok fejezni mindenfélét, amit a világról, a környezetemről, az országról és magamról gondolok, s találtam egy rítust, a vadászatot, amely az emberiség történetében mindig jelen volt, és mindig jelen lesz. Vannak még ilyen rítusok, például katonák is mindig voltak meg kurvák is, de ez volt az a forma, amiben mindent meg tudtam jeleníteni, amit akkor éreztem, és ami foglalkoztatott. Ez volt az első összefüggő mű, amit készítettünk a zenekarral. Nem volt semmilyen erőszakos koncepció, rengeteg dalszövegötletem volt, és az egészet a vadászat rítusára építettem fel.
– Miért épp Major Tamás közreműködését kérte?
– Akartam egy mestert, mint amilyen az Arthur király és a kerek asztal lovagjai legendában Merlin. Két embert tudtam elképzelni, őt és Mensáros Lászlót. Major komoly József Attila interpretátor volt, tetszett neki, amit csináltam, sokat biztatott, így végül őt kértem fel, hogy mondja el a prológust.
– Színházi darabnak készült a Vadászat?
– Dehogy. Eszünkbe se jutott, hogy bejuthatunk vele a színházba, még abban sem voltunk biztosak, hogy egyáltalán lemezre tudjuk venni. Mint ahogy egy csomó dalt be is tiltottak. De nem volt elsődleges szándék a lemezkészítés sem, azért írtunk dalokat, mert játszani akartuk őket. Mégis egyetlen előadás volt a Vadászat, többet nem engedtek. Pedig megtelt a Budapest Sportcsarnok, és ott előadtuk a betiltott dalokat is. Ám az intézmény egyik finanszírozója a Népstadion és intézményei volt, amelynek akkor Schmitt Pál volt a vezetője, és ők nem adták ide a díszletet, így más városokba nem tudtuk elvinni. Pénzért sem adták oda.
– Sajnálta?
– Nagyon. Az az előadás sok hibával ment le, mert nem volt lehetőségünk próbálni abban a térben, a díszlet is aznap lett kész, sok volt az esetlegesség. Jó lett volna, ha a második, harmadik előadáson elejét vesszük mindennek, és beáll a műsor. De végül egyszer játszhattuk csak el.
Fotó:Zoom/Vancsó Z.– Mely dalokat tiltották be?
– Például a Zöld sárga, zöld sárga című Kex dalt. Ők akkoriban disszidáltak. Aztán Faludy Gyurka bácsi Ballada a senki fiáról címűjét, ő akkor emigráns költő volt, nem lehetett játszani. És voltak olyan saját számok is, amikbe belenyúltak, mint például az Orgia, vagy a Mesél az erdő.
– Úgy tudom, a Vadászat alapján több forgatókönyv is készült.
– Így igaz, de azokat mind visszautasították. Eddig egyetlen rendszer sem támogatta.
– Hogyan lett ebből Bolondvadászat?
– Eltelt huszonöt év, és én elgondolkodtam, vajon aktuális-e ez ma. Rájöttem, nagyon is az. Ma már mégsem olyan helyzetben vagyunk, mint amikor a Vadászat megszületett, mostanra felerősödött a bolond szerepe. Ezért is lett ez a cím. Debrecenben mutatjuk be, január 16-án. A prológot most is Major Tamás mondja el, felvételről. És írtam egy könyvet is, ami ha nem magyarázza is, de bemutatja, miként haladt a Vadászat a Bolondvadászatig.
– Miért éppen Debrecenben lesz a bemutató?
– Vidnyánszky Attila főrendező jó barátom. Odamegyek, ahová hív. Régóta dolgozunk együtt.
– A szöveg készül előbb vagy a zene?
– Én csak a szöveget írom, a zene később születik. Így van ez harminc éve.
– Milyen volt, és milyen ma zenésznek lenni? Végül is eltelt huszonöt év.
– Harminchárom éves koromig nem voltam zenész, hobbiból lettem az, szerelemből játszom, és ezért egyáltalán nem kesergek. Magam választottam a sorsomat, és a közönség ragaszkodása szabaddá tett. Bármit megtehetek. Ha valamit nem engedtek, nem foglalkoztam vele, s ha rám akartak kényszeríteni bármit is, ellenálltam.
– Mit csinált, amikor nem zenélt?
– Magamat kerestem. Voltam gimnáziumi tanár, vegyésztechnikus, bohóc, könyvtári segédmunkás, dalszövegíró, írtam novellákat. Sok minden voltam.
Hobo az Udvarfesztiválon
– Engedné, hogy a lányai zenészek legyenek?
– Rossz a kérdés. Nekem nem az a dolgom, hogy megengedjek nekik valamit, hanem hogy lehetőségeket tárjak fel előttük. Engem sok mindentől eltiltottak, és így későn ismertem meg önmagam. Tehát az célom, hogy a gyerekeim elé mindent odategyek, amiből ők válogathatnak. Hogy megismerhessék hamar önmagukat, és ne kelljen tíz-tizenöt éves tévutakra menniük, ahogy velem történt.
– Sokáig csavargónak hívta magát. Most is az?
– Feltétlenül. De ma már van hová visszatérnem. Sokáig nem volt családom, nagyon nehezen éltem az első harminc, negyven évemben, és most nagy öröm felfedezni a hétköznapi szépséget. ( www.zoom.hu [2] -Bellér Ágnes)