Karácsonykor a politikusok is visszavonulnak a csatatérről, hogy békében és szeretetben töltsék el az ünnep néhány napját. Hagyó Miklós Budapest főpolgármester-helyettese a közös családi programokat részesíti előnyben. Az ünnepeket a fővárostól távol, szülőhelyén Jászberényben tölti. Ez idő alatt amennyire lehet, igyekszik kizárni a külvilágot.
Hol és hogyan ünnepel?
A karácsonyt mindig nagy családi körben töltjük. Hazautazunk Jászberénybe, a szüleimhez, s igyekszünk teljességgel kizárni a külvilágot. Pótolni próbáljuk mindazt, amire év közben a sok munka miatt csak kevés lehetőség adódik: nagyokat beszélgetünk, pihennünk és a lehető legtöbb örömöt szerezzük egymásnak.
Mikor szerezte be az ajándékokat?
Lélekben már november elejétől, gyakorlatban csak az év végi közgyűlés után, azaz szinte az utolsó pillanatokban. Az a szerencse, hogy már jó előre – több változatban is – kigondolom, kinek, milyen meglepetést szánok. Többnyire már azt is tudom, hogy hol és miként lehet beszerezni az egyiket vagy másikat, így aztán – az utolsó vásárlási roham tolongásaitól eltekintve – viszonylag nincs is nehéz dolgom. Ráadásul az utóbbi években Dorina lányom előrehozott ajándékokat is kap. Idén például – mivel imádja a lovakat – a Lovas Világkupát néztük végig vele, a Papp László Sportarénában már december elején.
Milyen fajta ajándékoknak örül?
Számomra a karácsony egyáltalán nem az ajándékokról, különösen nem a kapott ajándékokról szól. Egyébként mindennek tudok örülni, ami csakugyan szívből jön. Persze, ha mindenképpen választani kellene, akkor leginkább Dorina maga készítette – ragasztotta-rajzolta – kis ajándéktárgyai álltak és állnak legközelebb a szívemhez. Olyan látványosan képes izgulni, s vizsgálgatni az arcvonásainkat, hogy igazán örülünk-e, hogy már ettől öröm születik az emberben.
Van-e valamilyen különleges szokása az ünnepek alatt?
Szerintem nincs. Gondolom mindenütt, ahol gyerek van a családban, nagyon sokat játszanak ilyenkor. A játék egyébként is jót tesz a lelkeknek: a felnőtteket is visszafiatalítja. Aki sokat játszik, sokáig marad fiatal. Mi képesek vagyunk órákon át önfeledten társasjátékozni. A karácsonytól évvégéig hátralevő napokban néhányat mindig elolvasok a könyvespolcomon sorakozó könyvek közül, amelyekre a megelőző hónapokban nem maradt időm. Igazi szellemi felüdülést jelent számomra, hogy jut idő az olvasásra, ám nem hiszem, hogy csak én lennék így vele. (Nagy Orsolya - www.ma.hu [2])