Interjúk alkalmával sokszor halljuk, hogy a magánélet tabu témának számít, mégis megpróbálják kiszedni az „áldozatból” a remélt válaszokat. A kíváncsiság nem ismer határokat, különösen kis hazánkban mások a viszonyok, mint a „művelt Nyugaton”.
Az, hogy két ember miről beszélgethet kultúrafüggő. Magyar szokás a panaszkodás, a politikai hovatartozás, s habár sokan tisztában vannak vele egyre többször hangzanak el olyan dolgokra vonatkozó kérdések is, mint a kor és a pénzügyi helyzet.
***
Ezzel szemben „közös ügyeinkről” csak akkor esik szó, ha valami kirívóan nagy dolog történik, mint a világválság, s ezt sem tartják olyan érdekesnek, mint a magánügyek tárgyalását, vagy más emberek magányügyeinek tárgyalását.
Nálunk nem olyan nagy bűn rákérdezni a magánéletre. Magyarországon keverik a közvetlenséget, a nyitottságot s nem hagyják meg a másiknak a titokhoz való jogát.
Itthon hiányoznak a beszélgetési sémák, időtöltések,(ellentétben mondjuk az angolok társalgási szokásaival) s azt sem veszik figyelembe, hogy vannak bizonyos fokozatok, amiket nem árt betartani. Első találkozásnál az összes kapcsolatunkról beszélni, vagy a teljes kórképünket feltárni, több mint modortalanság.
Ha el szeretne merülni a társas érintkezés rejtelmeiben, érdemes ide kattintania:
http://www.netriport.hu/eletmod/lelekapolas/cikk/?id=3582 [2]