(Egy írás a boldog békeidőkből (1999), amikor még csak tanulgattam értékelni a rügyfakadást)
Emlékezz fiam, mit mondott a hosszú élet titkáról dédunokáinak a kunhegyesi rokon századik születésnapján. Azt mondta, időben kell abbahagyni a szexet.
***
Kacagta persze ő is, de mi, akik ezt hallottuk, mindannyian tudtuk, hogy nem akkor találta ki, és szavai mögött komoly élettapasztalat rejtőzik. Úgy gondolhatta már negyvenegynéhány évesen is, amikor elvált a férjétől, jobb róla lemondani, minthogy az a másik időnek előtte a sírba vigye.
Tudd meg fiam, a szexben lakozó erő a benned rejlő legnagyobb erő, teremtő erő. Ne hagyd hát felelőtlenül szétfolyni, hogy ne gyengülj le, és erőd folyamatosan megmaradhasson! Vedd észre, a szex nem pucér testek gimnasztikája, és nem a lógó húsok tánca csupán. Ha csak annak tekinted, ne csodálkozz, ha gyorsan elfáradsz, a huszonéves hév után pedig egyre hamarabb megunod, majd könnyen megbetegszel, és korán megöregszel.
Gondolj arra, hogy a nő templom. Előszöris, ne úgy menj be kapuján, mint a turista vagy a művészettörténész, akik a lényeget nem, csupán a formát és az alakot látják. Mielőtt belépsz, kérd a bebocsátást, hogy az égi csatornák megnyílhassanak és befogadhassanak téged. S, ha megnyíltak e kapuk, borulj le életed oltára előtt, már meg is érintheted, és mondj el egy imát, amiben ekkor már bármit kérhetsz, mert megadatik. Egyszercsak észre sem veszed, és megszűnik az idő, jelentéktelenné válik a tér, mert megkezdődődik a szent hempergés anélkül, hogy ezt hangos szóval megkérnéd. E templom testében és a te hívő testedben egyszerre tör elő Isten szelleme, tegyétek hát eggyé, hogy soha el ne feledkezhessen rólatok. Ha már mindketten érzitek, hogy a két test dörzsölésével fejlesztett áramfeszültség Isten kegyelméből olyannyira megnövekedett bennetek, hogy lassan megszűnik fontosnak lenni mindaz, mi látható, akkor álljatok meg, váljatok mozdulatlanná, csendesedjetek el, és mindketten mondjatok el újra egy imát: az áramot küldjétek föl testetekből az égbe, tegyétek közössé ott, hiszen tanultad te is fiam, hogy a lényeges dolgok az égben köttetnek, nem a földön, ahol csak az alak és a forma létezik.
Tudom, vannak templomok, amiket az idők során elhanyagoltak, és vannak, amiket ha helyre is igyekeztek hozni, elfeledkezve annak szakrális jellegéről az építészet sablonjai szerint újítottak fel. A templom ugyanis nem tűri a betont, teteje nem viseli el a nylon fóliákat, és ellenségesek vele a SATelit ANtennák is. Ezek az anyagok ugyanis éppen a lényegétől fosztják meg a helyet, ahová a hívő imádság szándékával léphet. Visszaveri vagy összekuszálja az égből jövő információkat, lentről pedig nem engedi fel az imádságot. Ne csodálkozz hát azon sem, hogy a pap bácsi, aki rádiótelefont használ, nem képes szentelt vizet készíteni.
Hasonlatos az ilyen templomhoz az a nő, amelyik nadrágban jár. Nadrágja összeszorítja, és nem engedi megnyílni a kaput, viselője az imádságos udvarlást nehezen érti, és anyáinknál, nagyanyáinknál rosszabbul viseli azt, hogy ő a befogadó és az elfogadó fél, pedig éppen ez jelenthetné magasabbrendűségét a férfival szemben. Érthetetlen számomra, hogy miért akar férfinak látszódni, miért érzi lealacsonyítónak a házi munkát, miért utál takarítani, miért rohan a főzéssel, egyáltalán miért mond le családot összetartó szerepéről, és miért vágyik otthonából a munkahelyére, és miért érzi úgy, hogy csak akkor lehet partnere a férfinak, ha ő is legalább annyi pénzt hoz a házhoz, mint ő. A fehérneműket mindenféle színes és feketeneműkre cserélte, amelyek a szentséges erőket testébe zárva tartják. Magas talpú cipőben jár, amely testiségét erősítve nemcsak szelleme lakóhelyét, a fejet kicsinyíti, de megszakítja a földtől az ég felé ívelő isteni áramlást, amely e talp híján akadálytalanul haladhatna teljes testén keresztül. Ne csodálkozz hát fiam azon sem, hogy azok a nők, akik nap, mint nap így mutatkoznak előtted, összekeverik a taknyot a spermával, egyformán undorodnak mindegyiktől, pedig undort inkább az kelthetne, hogy testüket mindkét esetben ugyanazzal a papírzsebkendővel tisztogatják.
A mag, ha az Anyaföldbe teszed, kicsírázik, mert a férfi és a női princípium találkozása teremtő erővel bír. Ezért gondold meg jól, hogy hová teszed magodat, ha egyszer elteszed te is, hiszen a Feljebbvalóhoz hasonlóan, merthogy az ő képmására teremtetett az ember, e magban benne lakozik minden, ami a Teremtéshez szükséges. Minden tápanyag és minden étek. Német nyelven ma is használatos rá az eierlikör, azaz „tojáslikőr” kifejezés. A kínai orvos pedig azt mondja, minden egyes cseppje száz csepp vérrel ér fel. Képzeld csak el, ha megissza, valóságos vérátömlesztést jelenthet annak számára, akinek megadatott, hogy nőnek szülessék. Ugyanígy fogyasztható a férfi számára a női nedv, amit a latinok „iható aranynak” neveztek, Paracelsus pedig a l’or potable névvel illetett, ami szintén ugyanezt jelenti.
Hallgass hát Orfeuszra, tanulj Dantétól. Hermész Triszmegisztosszal együtt ők is azok közé tartoznak, akik észre vették, hogy az Isten előtt lejátszódó színjátékban a mennyei boldogsághoz vezető út a Poklon keresztül vezet. Mindnyájan tudták, hogy a pokol kapuja az a picinyke kis rés a két comb végénél, tornácát pedig az ég felé meredező oszlopok övezik, ahonnan földi szem még nem láthatja a Paradicsom fényességét. Hogy ez is feltűnhessen, és minden egyre fényesebb lehessen, azon kell munkálkodnod, hogy fokozatosan tágra nyisd ezt a nyílást, a Rózsát, Dante kilencszirmú fehér Rózsáját, amit Verseghy is rózsa-résnek nevez.
Csak lassan, lassacskán… Ne hagyj ki az ölelésből egyetlen rózsaszirmot sem a kilenc közül. Tudod, a kilenc, mint a legnagyobb egyjegyű természetes szám, az isteni átlényegülés sorszáma, a földi létből az Istenség felé tartó törekvés számjegye nemcsak a keresztény számmisztikában. Mint, mikor imádkoztok, hagyjátok hát türelemmel kinyílni mind a kilenc szirmot, és meglátjátok, amikor már kezditek úgy érezni, hogy a természet törvényei lassanként megszűnnek, akkor, mintha meghalnátok, tárulkozzatok ki istenetek előtt, mert már lemondtatok az időről, s már nem számít a tér, akkor, ott, igen akkor, a fényességben, közvetlenül a magömlés előtt, elnyeritek az örök szerelmet.
Ugye érted már fiam, miért kérlek, hogy tartózkodj a pinába történő önkielégítéstől.
(Az írás a Parnasszus-Eső c. folyóirat 1999/1., valamint az újrainduló Playboy c. folyóirat első számában jelent meg 1999 novemberében.)