...készítésének egyik rituális módja, ahogyan én is éppen most készítem a sajátomat
Az ember Szent János napján (nyári napforduló + 3 nap, Szent Iván éjjelén) megkéri a természetet, hogy a következő 12 napban mutassa meg a botnakvalót. (Az én botnakvalóm 2008-ban a feleségem nagyszüleinek mezőcsávási – Marosvásárhelytől 10 km-re északra – kertjében egy somfán választódott ki.) Miután ily módon kiválasztódik a botnakvaló, a botkészítő is és a botnakvaló is ennek tudatában éli tovább az életét egészen Karácsonyig (téli napforduló + 3 nap).
A Karácsony és Vízkereszt közötti 12 nap valamelyikén kell a botnakvalót kivágni. Ekkor földbe kell helyezni bunkós végével keletnek, hogy a föld megérlelje.
Húsvét előtt Nagyhéten kell a földből kiszedni, és minden érdemi munkát ekkor kell elvégezni rajta: a háncstól megszabadítani, a csonkokat levágni, esetleg csiszolni, motívumokat faragni vagy vésni, lenolajjal lekenni, és félretenni.
Következő Szent János napján kell újra elővenni. Ekkor máglyát kell rakni a 7 ősprincípiumnak megfelelő fából. Én az alábbi fákat gyűjtöttem össze: a Napnak megfelelője kőris, a Holdnak a fűz, a Marsnak a lucfenyő, a Merkúrnak a dió, a Jupiternek az orgona, a Vénusznak szilva, a Szaturnusznak a bükk. Az ezekből a fákból elkészített máglya parazsát hajnalig életben kell tartani. Ekkor a pásztor a bot két végét a parázson kissé felhevíti. Ezután pedig azt mondja, hogy ebbe a botba bezáródtak az évkör energiái, bele van zárva az Univerzum.
Aki így készíti botját, annak számára a bot nem pusztán szerszám, nemcsak fegyver, nemcsak eszköz vagy dísz, esetleg egy táncos előadás kelléke, hanem a létezés közege. A világfa egy darabja.
A szerző, Várszegi Tibor, A BOT c. előadását március 12-én, csütörtökön, 18 órakor mutatja be
a Déryné Művelődési Központban.