Iskolai környezethez köthető bűnözés talán legnehezebben kezelhető problémák egyike. A diákcsínyt és a jogsértést egy rendkívül vékony vonal választja el egymástól. Ez teszi indokolttá, hogy most több alkalommal is foglalkozzunk a kérdéssel.
Ebben a körben a szülő felelőssége különleges, tehát az én feladatom egyfajta figyelem felhívás, és néhány olyan hasznos gondolat átadása, ami segítheti a szülőket gyermekük nevelésében. Az első, egy tévhit eloszlatása: a gyerekek és a szülők egyaránt gondolják tévesen, hogy a büntethetőség csak 18 éves koruk után érvényes rájuk.
Magyarországon az állampolgárok 14 éves kortól büntethetőek. Néhány jelentéktelennek vagy viccesnek tűnő „gyermekcsíny”, ami már bizonyos esetekben szabálysértéssé vagy bűncselekménnyé is válhat. Mi van akkor, ha a gyerekek társukat bezárják egy WC-be, vagy betuszkolják egy szekrénybe és onnan nem engedik ki? Attól a pillanattól kezdve, hogy a sérelmet elszenvedő gyermek ezt nem találja egy jó viccnek vagy bulinak, a Btk. személyi szabadság megsértéseként nevesíti. Egy átgondolatlan diákhecc az is, amikor úgy akar kibújni a dolgozatírás alól, hogy a barátjával csinál egy kalandosnak tűnő bombariadót. Ez a közveszéllyel való fenyegetés bűntette. Igen költséges szórakozás. Hiszen a hatóság minden bombariadót valós fenyegetésként kell, hogy kezeljen.
A cigaretta önmagában is veszélyes. Sajnos a cigire rászokott gyermekeink, sokkal gyakrabban kerülnek olyan helyzetbe, hogy az egyébként egészségtelen rudacska helyett füves cigarettával kínálják őket. Ez úgy kezdődik, hogy a marihuánás cigarettából egy-két slukkal kínálják meg az áldozatot. Tévhit az, hogy erre nem lehet rászoktatni gyermekeinket. A szintetikus tudatmódosítókról gyermekeink éjszakai szórakozásánál, a disconál beszélünk.
Folytatásként még néhány közismert „diákcsínyt” említenék meg. Egy jó heccnek tűnhet az is, mikor gyermekünk helyettünk aláírja ellenőrzőjét vagy legyárt egy jó kis orvosi igazolást. Rossz hírem van, a Btk. magán vagy közokirat hamisításaként ezeket az eseteket.
Sok szülő ilyenkor széttárja a kezét: Mit tehetek? Javaslom bármennyire is elfoglaltak vagyunk, és bármilyen gonddal kell megküzdenünk, mindig legyen arra időnk, hogy néhány percet játszunk gyermekeinkkel, és lefekvéskor meséljünk neki egy rövid lehetőleg tanulságos történetet. De szerintem talán a legfontosabb, hogy pici koruktól szoktassuk hozzá a gyerekeket, hogy őszintén beszélgessünk egymással, és fontos teendőink között soha ne feledkezzünk meg arról, hogy nézzünk rá ellenőrzőkönyveikre, és szülőértekezlet után érdeklődjünk gyermekünkről tanáraiknál.
Két hét múlva folytatjuk iskolai bűnözéssel.
Baráth László
VÉDELEM SEGÉLYVONAL: 57/410 082